|
Kattanás... Pisztoly dörrenés... Eldőlő test... Távolodó léptek zaja... Közben halkan szól a zene... Golyózápor... Kiabálás... Hullák halomban... Üvöltő rap... Vízfelszín... Kiemelkedő uszony... Véres foltok a tengerben... Két hang váltja egymást a zongorán... Vajon mi az, amitől egy zene jó aláfestése lesz egy filmnek, egy képernyőn feltűnő gyilkosságnak? Nem csupán a zene stílusa. Nem lehet egyértelműen meghatározni egyik vagy másik zenei stílust, mint a gyilkosságok hangjait. Kell hozzá a film hangulata is, a történet és a cselekmény ritmusa, ha a zene ezekkel összhangban van, akkor már minden rendben.
Egy jó soundtrack attól lesz hatásos, hogy kiegészíti, esetleg fölnagyítja a film képi élményének hatását. A Keresztapa zenéje nagyon jó példa erre. A hangsor végleg összefonódott a tradicionális, fekete maffia-sztorikkal, a kiszámított, hideg gyilkossággal. A pörgős akciófilmek zenéje ugyanígy viselkedhet. A Mátrix hangjai, mikor beindul a Neo féle húsdaráló, vagy Trinity gyilkolja a „hálózat-zsarukat”.
Azért az igazi „gyilkos” hangulat mégis csak akkor érezhető, amikor egy-két ember hal meg a filmben, és a cselekmény szálai ezek körül a halálesetek körül forognak. Akkor amikor egy, a képeken megjelenő haláleset fontos érzelmi töltést hordoz a történet szempontjából. Az ilyenkor hallható zene általában nagyon magas és/vagy nagyon mély hangokból építkezik, mert ezek segítségével lehet könnyebben kifejezni a szélsőséges érzéseket, amit egy haláleset kiválthat. Általában a zene sebessége is lassabb, lehetőséget adva ezzel a mélyebb beleélésbe és nem eltávolítva a nézőt a gyors ütemekkel.
A zene a gyilkosságok előtt élesedni, fölpörögni látszik, hisz közeledünk a csúcsponthoz, de a halál után lassan elül ez a feszültség. Ám gyakran maradnak a pattanásig feszült idegek, amihez az kell, hogy a zene ne hagyjon menekülőutat a nyugalom felé. Ilyenkor élesen egyik pillanatról a másikra is vége szakadhat a hanghullámoknak, vagy fura módon a csúcspont, a halál után, még jobban felpöröghet a zene. Az ilyen hangulati trükkökhöz kell, hogy a zeneszerző Isteni tehetséggel, vagy teljességgel elszállt, külön világban létező komponálási képességekkel rendelkezzen. Nézzünk és hallgassunk tehát egyszerre, éljük át a borzongató, esetleg elgondolkodtató élményeket, és ne felejtsük, a kép és a zene együttesen képes kiváltani azt a hatást, amely segít megérteni a filmet, ha az komoly, vagy szórakozást nyújtani, ha ez a mű célja.
|
