|
|
| | | | | Kolpert úr- zord bűnösök, de jól érzik magukat |  szerző: Szántó Sz. Erika |
Katalógusból berendezett minimál dizájnos szobakonyhás lakás, középen egy régi ládával. Pont egy ember férne el benne. Később kiderül többnek is van ott hely. David Gieselmann Kolpert úr című abszurd komédiájában vendéglátók és vacsoravendégeik folytatnak pergő ritmusú csevegést hivatali főnökük hullája felett.
 Tavaly áprilisban Székesfehérváron mutatták be a német kortárs dráma egyik legmeghatározóbb alakjának, David Gieselmannek Kolpert úr című fekete komédiáját, Csiszár Imre rendezésében.
A dráma fő vonala, hogy a szereplők megízlelve az egyik főbűnt, nem éreznek semmit. A történet eredetileg Németország újraegyesítése után játszódik, azonban a felszabadult új világ emberi kapcsolatokra tett hatása, bármely fejlett országra ráhúzható, ahol az emberek mások, munkájuk egyhangúsága miatt elfelejtik a saját történetüket, féktelen vágyaik rabszolgáivá válnak, vagy saját túlfűtöttségük áldozataivá lesznek. Mit kell még tennünk, hogy valami eddig ismeretlen érzés kerítsen a hatalmába, és mit kell tennünk hogy rájöjjünk, eddig teljesen más életet kellett volna élnünk? David Gieselmann a gyilkossághoz folyamodik, hiszen a filmekben is egyszer csak elő kerül a fegyver, és mindenki meghal. De hogyan?-kérdezik a szereplők a darab folyamán sokadszorra. Önök visznek fegyvert a munkahelyükre?
A kezdő képben Ralf Droht, káoszkutató (Száraz Dénes) dübörgő zenére takarít, készülődik, várja a vendégeket. Barátnője, Sarah (Váradi Eszter Sára) combig érő rikító citromsárga miniruhában lejt táncot barátjának. Felpörögve, kíváncsian várják, hogy leendő vendégeik Edith (Brunner Márta) és férje (Juhász Illés) mit szólnak majd, mikor bevallják embert öltek, méghozzá nem is akárkit: a nagyvállalat főnökét, Kolpert úrat. Később, egy hosszadalmas pizzarendelést követően kiderül mindenkinek van valami stikkje: Edith túl félénk és görcsös, Bastian elfojtott agresszióval küszködik, Sarah és Ralf pedig az unalom ellen öl embert. Rezignáltan és szorongva indul meg a vendégek érkezésekor a másfélórás téboly, mely végül székhez kötözéshez, kibéküléshez, majd veréshez és három gyilkossághoz vezet.
Az író az elidegenedés és elidegenítés játszmáját viszi végig a darabban. A bőség közepette is az üresség, elégedetlenség érzése, s az igazi én keresésének a vágya  hajtja a szereplők történetét. Egzisztenciális elégedetlenséget érez az új impulzusokra vágyó fiatal pár, az elnyomott feleség és a szorongásokkal, elfojtásokkal élő férj is. A szereplők semmi iránt nem tudnak igazán elköteleződni, úgy érzik, semmi nem éri meg az áldozatot. Egyik ember értékrendje sem jobb, mint a másiké, minden ideiglenes és relatív. Az emberölés jelenti számukra ennek az életnek az elutasítását, meggyilkolását, hiszen az író dróton rángatott bábui, a globalizáció megálmodott polgárai is érzik, nem olyan az életük, mint amilyennek lennie kellene, és fellázadnak. Nincs esélye a színre (már élve) nem lépő mindenki főnök-képét megtestesítő Kolpert úrnak, a tenyérbemászó pizzafutárnak és a játékból kiszállni akaró férjnek sem.
Mindeközben az író bevallottan szórakoztatni akar. Több ízben is tudatosan a bulvárszínház iparszerűen termelt, „öncélú” humorú, sablonos poénjaival és fordulataival tarkítja a darabot. Vendéglátók és vacsoravendégeik pergő ritmusú csevegést folytatnak egy láda körül, amelyben közös hivatali főnökük hullája hever, vagy mikor Edith (Brunner Márta) ráparancsol a többiekre, hogy többet ne Kolpert úrazzanak, egy személyneves barkóba során az ő fejére kerül a Kolpert felirat.
A normális mögött ott rejlik az abnormális- mondják, mikor azt találgatják, mit kéne most érezniük. De Gieselmann szereplői igazi zord bűnösök, akiket az elidegenedés legmélyebb, legintenzívebb, legáthatóbb formájában, csak az zavar, miért nincs bűnük, ha van.
A Kolpert úr januári előadásai:
Vörösmarty Színház- Pelikán terem (Székesfehérvár)
Január 10. 19.00 óra
Január 24. 19.00 óra
|
|
 |
|
