"Holtak a katyn-i erdőkben."
szerző: Kinga
NKVD, 1940. március 5. Akár egy zord időszak szép tavaszi napja is lehetett volna, ha a szovjet titkosszolgálat nem gyilkol le több, mint 15.000 lengyel hadifoglyot a katyn-i erdőben, az "ellenforradalmi tevékenység és szovjetellenes agitáció"-tól való félelmükben. Így maradt az elhallgatás, cinizmus, mészárlás.

„Katyn nemcsak a lengyel tisztek, a lengyel értelmiség tragédiájáról szól, hanem arról is, hogyan próbálta a világ elhallgatni azt, amit előre eltervezetten végrehajtott a szovjet titkosszolgálat” – mondta el a kiállítással kapcsolatos Konferencia bevezetőjében Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója.
Az áldozatoknak, a lengyel tartalékos hadifoglyoknak, a SZK(b)P Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata miatt kellett meghalniuk. A szigorúan titkos dokumentum Sztálin, Yorosilov és Molotov aláírásával így rendelkezett:
"[...] Figyelembe véve, hogy a fent említettek mind a szovjethatalom engesztelhetetlen és megátalkodott ellenségei, az SZSZSZK NKVD elengedhetetlenül szükségesnek tartja:

I. Utasítani az SZSZSZK NKVD-t:

1. A hadifogolytáborokban található 14.700 volt lengyel tiszt, hivatalnok, földbirtokos, rendőr, katonai kémszolgálat ügynöke, csendőr, telepes, börtönőr ügyét;

2. valamint a Nyugat-Ukrajnában és Belorussziában letartóztatott és az ottani börtönökben tartózkodó 11.000 személy, különféle ellenforradalmi kém- és diverzáns-szervezetek tagjai, volt földbirtokosok, gyárosok, volt lengyel tisztek, tisztviselők, dezertőrök ügyét - különleges módon vizsgálja ki és a legnagyobb büntetést szabja ki rájuk: az agyonlövetést. [...]"

Katyn súlyos politikai kérdéseket kavar fel mind a mai napig. Hogy lehet az, hogy az amerikai és angol titkosszolgálat már 1943 óta tudta az igazi elkövetőket, mégis majd negyven évig a németek gaztetteként volt elkönyvelve a tömegmészárlás? Hogyan történhetett mindez, ha a szovjetek hivatalosan nem is álltak hadban Lengyelországgal? Miért szűnhetett meg az eljárás a tettesek ellen 2004-ben, mondván már mind meghaltak, evvel megakadályozva az áldozatok rehabilitációját? Emberiség elleni bűntett vagy egyszerűen közjogi bűntény?

Sokak fejében nem fér össze a "nagy orosz hősök" képével e tett. Mindazonáltal Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot a lengyel nemzettől, mondván a felelősség a Szovjet vezetés néhány emberét terheli. Ahogy Alekszander Gurjanov mondta: „Az orosz közvélemény a mai napig eltérő véleményt alakított ki a történésekről, amit a mostani politika sem kíván megváltoztatni."

Az elfeledés elleni küzdelem mára erősen él, kiállítások, emlékművek, a Szmolenszktől 15 km-re nyugatra fekvő erdőségben emléklétesítmény és egy film is született. Itt halt meg ugyanis Andrzej Wajda rendező apja is. Fia 66 évvel a tragédia után vászonra vitte a tömeggyilkosság történetét. Filmjében, érthető módon, a családtagokra fókuszál, akik 5 éven keresztül mit sem tudtak rokonaik haláláról, s reménykedve várták őket haza.

A budapesti kiállítás a Terror Házában március 31-ig látogatható, rögtön miután a Múzeum újra megnyitja kapuit január 20-án, az épület karbantartási munkálatai befejeztével.

A dokumentum forrása : Gosztonyi : A Vörös Hadsereg, 351-352. p.
A plakát szövege: "Holtak a katyn-i erdőben."