Puccini hatodik operáját, a Pillangókisasszonyt ötször dolgozta át mire elérte mai formáját, így tulajdonképpen öt ősbemutatója volt. Az első debütálás - 1904. Február 17. Milánó, La Scala - hatalmas kudarcba fulladt, majd kétórás második felvonását senki sem tudta megemészteni. A nézőtér zajongott, a teljes fejetlenség pedig akkor szabadult el, mikor a Cso-cso-szant játszó Rosina Storchio (Toscanini szeretője) kimonója véletlenül föllebbent, és evvel lelepleződött titkolt terhessége. A közönség csak azt tudta kiabálni: „Terhes a Pillangó! Ott a kis Toscanini!”
 Másnap az újságok, szakmai vélemények is egyértelműen elutasították Puccini legszemélyesebb művét. Szerencsére a zeneszerzőben volt annyi elhivatottság műve iránt, hogy nem adta föl, érezte ez élete egyik remeke. Bizarrul hangozhat ez az alkotó szájából, de megértjük, ha fölidézzük származását. Puccini apja Michele a luccai zeneiskola igazgatója, nagyra becsült orgonaművész és operaszerző volt. Nagyapja, Domenico öt operát írt, dédapja, Antonio számos egyházzenei művet és egy karművet komponált, továbbá a luccai hercegség udvari zeneigazgatója is volt. A "kis Giacomo" a zenébe született, az lett volna szokatlan ha más pályát választ, vagy nem tudja megállapítani ha valami szépreményű remekmű.
Puccini tehát nem adta föl és 1904. május 28-án a bresciai Teatro Grandeban újra színre vitte Cso-cso-szan tragédiáját. Ekkorra a két felvonásból három lett, sok ária eltűnt, de komponált is újakat. Nem részletezném tovább a a harmadik a Covent Garden-ben (London, 1905. június 10.), a negyedik az Opéra Comique-ban (Párizs, 1906. december 28.) és az ötödik Teatró Carcanó-ban (Milánó, 1920. december 9.) lezajlott bemutatók történetét. Az olasz premier nyarán már nagy sikere volt Buenos Aires-ben. 1906. május 12-én pedig Puccini jelenlétében Budapesten is bemutatták.
A Nagaszakiban játszódó opera megírásához alapos kutatómunkát végzett a zeneszerző, hogy híven idéződjenek meg a japán dallamok. Milánóba utazott, ahol az épp ott fellépő japán színésznő hangját tanulmányozta, Viareggióban a nyaraló követ feleségétől hallgatott japán dalokat. Ennek ellenére vannak, akik azt mondják, csupán egy-két részen érződik a "japánosság", egyébként megmaradt az olaszos dallamvilág. A Pillangókisasszonyra is igaz az, ami Puccini legtöbb darabjának történetére jellemző: emberi érzéseken van a hangsúly, kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei hétköznapi emberek. Cselekményét csakúgy, mint a Tosca vagy a Bohémélet szövegkönyvét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írták. A történet alapja John Luther Long 1898-as elbeszélése volt.
A pillanatnyi boldogságával törődő, könnyelmű Pinkerton amerikai tengerészhadnagy, a USS Abraham Lincoln hadihajó parancsnoka Nagaszakibeli állomásozásakor házasságot köt Cso-cso-szan-nal. Ám az első pillanattól kezdve látszik, hogy a 15 éves lány komolyabban gondol a frigyre. Megtér kereszténynek, nem törődve a családi kiátkozással, és mikor Pinkerton elhajózik reménykedve várja vissza a tábornokot, tőle fogant fiával. Mire 3 év múlva Pinkerton visszatér, már egy amerikai feleség van az oldalán. Cso-cso-szan-nak miután megígérteti Kate Pinkertonnal, hogy gondját viseli a gyereknek, nem marad más választása, mint a jigai (a harakiri női változata). Így lesz a lélek óriása a kis japán nő. A történet tulajdonképpen nagyon tipikus, nem is egyszer megeshetett a XIX. századi Japánban. Ismerve a cselekményt érdekes tudni, hogy a Madama Butterfly az Amerikai Egyesült Államok legsikeresebb és legtöbbször színre vitt operája.
 Az opera leghíresebb áriái:
- Bimba dagli occhi pieni di malia – Cso-cso-szán és Pinkerton duettje (első felvonás)
- Scuoti quella fronda di ciliegio – Cseresznyevirág-kettős: Cso-cso-szán és Szuzuki (második felvonás)
- Zümmögőkórus (második felvonás)
|
