Egy gésa emlékiratai
szerző: Tóth Tamara
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy előbb megnéztem a filmet, és a könyv csak később került a kezembe. Az erőteljes, három Oscart bezsebelő képi világ – a történet hiányossága ellenére is –befolyásolta az elképzelés élvezetét, hogy magamnak építhessem fel a gésák egzotikus világát.

A szerző, Arthur Golden professzor szakterülete a kínai és japán kultúra, de még ez sem hatalmazta fel, hogy testközelből nyerhessen bepillantást a különleges hölgyek mindennapjaiba. Ez csak egy szövetségesen keresztül valósulhatott meg. A kalauzolást egy valamikori gésa, Mineko Ivaszaki vállalta, de csak azzal a feltétellel, hogy felismerhetetlen lesz a regényben. Az író ennek nem tett eleget, és konkrétan nevén nevezte Minekót. Az exgésát ezért többen is megfenyegették, aki természtesen beperelte az írót. A botrány abszolút érthető, hiszen a tradíció szerint a gésák senkinek sem beszélhetnek a szokásaikról, életük végéig őrizniük kell a titkokat.

A történet Japánban, Kijotóban játszódik 1926 és 1956 között. A szegény sorból származó 9 éves Csijót eladják egy okijába, ahol gésákat nevelnek. Hosszú és viszontagságos évek várnak rá, mire a Csijóból Szajurivá lett lány az egyik legkeresettebb gésa lesz a városban. Akinek ez a sokszor ellentmondásos sors jutott, nem számíthat arra, hogy hagyományos családi életet élhet. De anyagi biztonság vár rá férj és gyerekek nélkül. Szajurinak hivatásából adódóan több férfi is van az életében, de a szíve az „Elnöké”, akire éveket kell várnia, és még akkor is csak részben lehet az övé.

A könyv az európai ember számára egy teljesen már világot tár fel, és az egzotikum kedvelői sok szempontból igazi csemegét kapnak a regénytől. Nagy előny, hogy Golden eloszlatja azt a tévhitet, ami a gésák életét hosszú időn át övezte, és luxusprostiként definiálta őket. Teljesen más valósággal ismerkedhetünk meg, ami egy merev, szigorú szabályok szerint meghatározott életet takar. A gésa-lét elengedhetetlen feltétele a szépség, de annak is valamilyen különleges változata. A kis Csijó például szürke szemeivel fogja meg a férfiakat. A fiatal lányokra hosszú és bonyolult munka várt, hogy egyáltalán gésajelöltek lehessenek. Az iskolában elsajátították a szertartásokat és a művészetet: zene, tánc, ének, teázás, társalgás, illem.

A gésák egyáltalán nem maguk döntöttek a sorsukról, a szépség és tehetség kamatoztatása mellett árulással, intrikákkal és rosszakarókkal is bőségesen meg kellett küzdeniük. Szajuri sorsa azért is különleges, mert nem törődött bele, hogy egész élete során csak másokat szórakoztasson, nem adta fel az egyéni boldogságba vetett hitét. Szentimentálisnak tűnhet, hogy egy kamaszkori szerelem motiválta, hogy hosszú évekig várjon egy férfira, akit alig ismer. De gyakorlatilag ez az egyetlen olyan pont az életében, ami a saját döntése, és kitart mellette. A szerelmi szál mellett igazán meghatóan és valós érzelmekkel telve van ábrázolva, az a rész, amikor a még kislány Csijó megtudja, hogy elvesztette a szüleit, és valószínűleg a nővérét sem fogja soha többé látni. Szertartásosan elbúcsúzik tőlük, és az érzékenyebb olvasók szemébe ez könnyen könnyeket csalhat.