Ghost in the Shell – A szellem diadalmenete Vörösmarti Bence írása Kicsiny hazánkban a keleti blokk tagjaként nagy érdeklődésre tarthat számot bármilyen sci-fi jellegű mű. Szigetországi barátaink amúgy is híresek technikai iránti szeretetükről, így vessünk egy pillantást ilyen témájú alkotásaik felé. A jövő embere gyorsabb, erősebb, pontosabb. Az orvostudomány és a technika diadala által már nem tudja magát a mai fogalmakkal embernek tekinteni, géptestű, agyában annyi a számítógép, hogy kutatni kell közte a neuronokat. Ahogy a kiber-agyak fejlődnek úgy terjed a bűnözés egy új, ijesztő formája is: az emberi tudat feltörésével átírt emlékek, és személyiségek világa. Ugyan az áldozatok könnyedén szembesíthetők: amit magukról hittek nem felel meg a valóságnak, de emlékeik örökre elvesznek. Itt az emberi tudat másolása a tabuk tabuja. Lehetséges és költséges vállalkozás, de még senkinek sem sikerült tökéletesen. Ebben a környezetben főhősünk Kusanagi Motoko egy félig legális kormányügynökség tagja. Feladata olyan személyek likvidálása, kiknek tevékenysége az államérdeket sérti. Amikor a hírhedt tudat-hacker, a Bábmester elfogásával bízzák meg, még azt hiheti, ez csak egy rutinmunka lesz. Ám ahogy egyre közelebb kerülnek a hackerhez, úgy erősödik benne az érzés, hogy választ kaphat lelke legmélyébe száműzött kételyeire. A történet eredetijét egy képregény szolgálta. A japánban megjelent; azóta Amerikában is elérhető Ghost in the Shell (Mobile Armored Riot Police) 1991-ben került kiadásra. Alkotója Shirow Masamune művésznevű titokzatos alkotó Japánban szokatlannak számító módon került a képregényekkel kapcsolatba. Az Osakai Művészeti Egyetemen tanult olajfestészetet. Első képregényét teljesen egyedül alkotta barátai amatőr magazinjába. Már ez a műve felkeltette egy híres japán kiadó elnökének érdeklődését, aki rögtön felajánlotta: publikálja. Ez a tekintélyelvű Japánban meglepő dolognak számít. Shirow azóta is töretlenül alkot, és nagy népszerűségnek örvend. A Ghost in the Shell 1991-es kiaását követte a Ghost in the Shell 2: Man/Machine Interface (2001) és a Ghost in the Shell 1.5: Human Error Processor (2003). Munkásságát jellemzi a kísérletező kedv, a gazdag színes ilusztrációk, a helyzetkomikummal közelivé varázsolt szereplők, a rendőri vagy katonai szerv tagjaként szolgáló női főhősök, a filozofikus komoly kérdések, könnyed tálalása. Nem von le tanulságokat, hagyja, hogy a felvázolt részletes világ magáért beszéljen, és nem engedi, hogy olvasói távolságtartással kivonják magukat a hatása alól. A technikai és politikai hátteret megteremtő lábjegyzetei nem egyszer 30-40 oldallal megtoldják művei angol kiadásának méreté. Ironikus módon a film készítésében Shirow Masamune nem vett részt. Így a rendező, Oshii Mamoru majdnem szabad kezet kapott. A történet vezetésében sokkal nagyobb súlyt fektetett a mögöttes kérdésekre. A képregény története nagymértékben meg lett vágva. Sokkal komorabb, melankolikusabb mű született. Ezt úgy éri el, hogy Oshii hadnagya nyugtalanítóan egyáltalán nem pislog, s mikor a hobbi - a búvárkodás - bemutatására kerül sor, akkor sem a trópusi halak színkavalkádja kerül előtérbe, hanem egyfajta klausztrofóbikus, borzongató érzés. A rendező munkásságának egyik kiemelkedő alkotása ez az akciófilm, melyben az események meglepően komótosan haladnak. Sokak szerint ez az első japán rajzfilm, mely sikeresen meghódította az amerikai filmnézőket (majd azon keresztül a nemzetközi véleményt), és nem csak szűk körben tarolt. Jelentősen közreműködött abban, hogy 2006-ban az animációs film kategória megszületett az Oscar díjak sorában. Technikai háttere is figyelemre méltó. Ez volt ugyanis az első olyan animációs film, mely a számítógépes és hagyományos grafikát koherensen ötvözte, lehetővé téve ezzel, hogy később megszülessen a Chihiro Szellemországban mindenfajta kézi grafika nélkül. Viszont, aki a hírhedt japán felvilágosult, merész, szabados mentalitást várja Oshii Mamoru filmjeitől, csalódni fog (az inkább Shirow asztala). A nálunk is ismert Oscar díjas Miyazaki Hayao szavaival élve: Inkább filozófus, mint mulattató. Egyedi hangulatához sok köze volt még a „Japán John Williams”-nek, Kawai Kenjinek, aki a mű zenéjéért volt felelős, neve számos más film kapcsán vált ismertté. (Ranma ½, Death Note, Tsukihime, Fate Stay Night, Ringu 1, 2). Esküvői dalt idéző főcímzenéje többször visszatér, ami aztán teljes hipnózisba ringatja a nézőt A magyarországi közönség ugyanakkor, a szaksajtót és az anime-rajongókat leszámítva egy unott ásítással ment el a film mellett. Jól jelzi ezt, hogy a hivatalos jogtiszta megjelenésre igencsak sokáig kellett várni. Aztán minden átmenet nélkül leadta a magyar királyi TV 2004-ben, népszerűsítette a második részt a Titanic fesztivál 2005-ben, majd 2006-ban a DVD kiadással egy időben került végül a vászonra, mára pedig a Music TV vetíti folytatásait, a GITS: Stand Alone Complex című sorozatot. Mondhatnánk megérte várni.... de azért legközelebb jobb lenne haladni a világgal. A történet szerelmesei még türelmesen, bizakodó szemekkel a jövőbe tekintve várják a képregény változatot.