|
|
| | | | | Mi is az a Kodály-módszer? |  szerző: Vaszkun Judit |
A leghíresebb magyar zenetanárunk évszázada okítja az iskolásokat- jobban mondva: úgy tenne, ha hagynák. A Kodály- módszer hatékonyságának bizonyítéka a speciális zenei oktatásban részesült ép lelkű gyermekek és a tény, hogy a világ számos országában alkalmazzák. Mégis, a magyar oktatási rendszer gyakorlatában ma már olyan káosz uralkodik, hogy létjogosultságot nyert ennek az immáron évszázada létező módszernek az újbóli bemutatása.
A Kodály-módszer egyik fő vonása, hogy minden zenét tanulón  alkalmazható, bárhol éljen az illető, bármennyi pénze legyen is, vagy hogy van-e vele született zenei adottsága. A másik fő vonása az egységesség. A módszert olyan tanárok továbbítják tanulóik felé, akiknek képzése is az egységen alapul. "Énekelni mindenki tudhat"- mondta Kodály, azonban a zenei írás-olvasás elsajátításához feltétlenül meg kell ismerkednünk a mindenki számára hozzáférhető hangszerrel: az emberi hanggal. Zenei nevelésünk alapjának a karéneklést tekintette. 1929-ben "Gyermekkarok" című tanulmányában írta le, az iskolai énektanítást érdekesebbé és értékesebbé tételéről szóló javaslatait.
Kodály módszere szerint a zenének a nevelésben kell alapvető szerepet játszania, mert a zenei analfabétizmus akadályozza a zenei műveltség fejlődését, valamint a hangversenyek látogatottságát. A színvonal emeléséhez első lépés, hogy a gyerek zenei anyanyelve a magyar népzene legyen. Az iskolákban a napi éneklés ugyanolyan alapvetőnek kell tekinteni, mint a napi tornát. Kiemelten fontosnak tartja Kodály a karéneklés. Ehhez külföldi remekművek felhasználását, a magyar nyelvű kórusirodalom használatát írja elő a népzene felhasználásával. A háttér kialakításához tartozik a zeneoktatást javítása a tanítóképzőkben. Továbbá hangsúlyozza, hogy a zeneoktatás állami feladat, a kormánynak pénzt kell rá fordítani.
A "Bicínia Hungarica" módszertani útmutatójában már konkrétan leírja Kodály, hogy be kell vezetni a relatív szolmizációt, és a pentaton hangsort teszi a magyar zenei anyanyelv alapjának. Ebben az írásában emeli ki Kodály a többszólamú éneklés fontosságát. Ez a füzet nagyrészt magyar népdalokat tartalmaz. Nem sokkal később írta meg az "Énekeljünk tisztán!" című énekgyakorlat-sorozatot. Kodály kifejtette: meg kell ismerkedni a rokon népek dalaival, ha ezekben már jártas a növendék, akkor térjen át idegen népek dalaira, és ha lehet, az adott nép nyelvén énekelje azt.
 A fent vázolt követendő irányelvekhez képest tavaly már a médiában is elhangzott Kollár Éva, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnökének a vészkiáltása, miszerint a zenei nevelés egyre inkább eltűnik az oktatási intézményekből. A heti egy énekóra, de még inkább a diákok idegenkedése a népzenétől alap a félelemre. Összefüggés lehet a magyar diákok nemzetközi megmérettetésen való gyengébb teljesítményével és a zenei oktatás gyengülésével. Kollár Éva kiemelte, hosszabb távra kellene tervezni, és nagyobb ívben elgondolni a zenei nevelést, és általában a kulturális nevelést.
|
|
 |
|