|
|
| ELTE TÓFK, avagy gondolatok a tanítóképzőről |  szerző:
Kinga
|
Minden helynek, intézménynek van valamilyen szellemisége, egy hangulata, melyet már oda belépve is meg lehet érezni. (Lásd „nagy berzsenyis szellem”, mely a liberális iskola 150. évfordulóján is éldegél még). A mi jó öreg ELTE TÓFK-unk esetében be kell, hogy valljuk magunknak, ha itt van valamiféle szellem, akkor az csakis holt, hazajáró lélek lehet. Bár az is csak unatkozni és „okulgatni” jön, ugyanis az alaphangulat kriptához illő, enyhén szólva is ingerszegény a környezet.
Ha, pedig netalántán  ügyintézésre adja a fejét a kóbor egyetemista, akkor óhatatlanul is eszébe ötlik: ha ezt előre tudta volna, inkább valami egészen más szakot választ. Csak ezt a TO-t és a tanszékeket (tisztelet a ritka kivételnek) ne kelljen megközelítenie. Tanulmányi osztály jelszava: Jaa „kommüszis”, akkor nem tudjuk! Ezenfelül diákok révén tájékozott ügyintézők, morál a bányászbéka sejhaja alatt közelíti a mínuszokat, mintha csak a fűtésről lenne szó a női mosdóban.
Pontszám: 2/10- Mert azért a régi épület és a rózsakert elragadó tud lenni.
|
szerző:
Plecskó Edina
|
A tárgyi feltételeket szemügyre véve kétségtelenül nagy hiányosságokkal bír az épület: elég megfigyelni a tantermek állapotát, a színvonalas oktatáshozszükséges berendezések hiányát, vagy a mozgáskorlátozott személyeket ellehetetlenítő helyzetbe hozó infrastrukturális környezetet. Mégis úgy gondolom, a dologi adottságokon túlmenően is fontosabb a szellemi síkon artikulálódó értékmező egy iskola esetén. E mezsgyén fellépő problémák pedig végérvényesen lerombolják egy diák számára a benne esetlegesen felépülő hiteles oktatási intézmény képét. Mert milyen főiskola az, ahol rendszeresen előfordul, hogy bizonyos tanárok nem tartják meg óráikat, amely történés magyarázatának hiányában még csak értesítést sem közölnek diákjaik felé? Miként történhet meg, hogy egyes „pedagógusok” pusztán pillanatnyi hangulatukból fakadóan látnak el egy hallgatót félévi érdemjeggyel, így megfosztva őt az amúgy megillető ösztöndíjtól.
Pontszám: 3/10 Szerencsére részesülhettünk olyan tanárokban is – bár elenyésző mértékben –, akikre még fel lehet nézni.
|
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
 Ez az iskola egy összesküvés táptalaja. A folyosókon kirakott bábok, papírcsákók, gyurmafigurák figyelnek engem, a székeken pedig egytől egyig ugyanolyan kinézetű lányok (néha ugyanolyan kinézetű fiúk) mustrálnak, miközben, hogy eltereljék magukról a figyelmet a-betűket formáznak vagy a rézsúttartást imitálnak. A mosdóba járás kötelező azoknak, akik későn adták le a szakdolgozatukat vagy az indexüket. Ez az a hely, ahol büdös, sötét és hideg van, ahol az embert hideg borzongás futja át, mikor bemegy. Ezen a helyen az emberek félnek becsukni az ajtót, félnek a kilincshez és a lehúzóhoz nyúlni. Egyedül a lift biztonságos, oda nem tudnak beférkőzni.
Pontszám: 2/10
|
szerző:
Tóth Tamara
|
Sosem értettem, hogy egy tanítóképzőn, hogy indíthatnak ilyen szakpárt, és a négy év alatt igyekeztem eltitkolni, hol is folyik az oktatás, nehogy teljesen hülyének nézzenek. Mert aki manapság tanítóképzőre jár, annak csak kamudiploma kell, 100-ból egy akar a valóságban kisgyerekeket okítani. Mennyit röhögtünk rajtuk, hogy gyurmázásból meg bábozásból szigorlatoznak… A mi szakunkon is persze az a bosszantó, hogy a teljesen link, soha be nem járó, midig másról fénymásoló, és tételt elkérő diák pont ugyanolyan papírt fog kapni. Engem azért szép emlékek is kötnek az iskolához, például a megismert emberek, elvétve néhány tanár órája, és én úgy érzem, azért tanultam is valamit.
Pontszám: 5/10
|
|
 |
|
