Bűn képekben
szerző: Tóth Tamara
A bűn elkövetése egy erkölcsi előírás megszegése, nem azonos a bűncselekménnyel. Kultúrák és vallások más-más szemléletet alakítottak ki arról, mit is neveznek bűnnek.

Dürer: Ádám és Éva (1507)Hatalmas különbséget találunk Nyugat és Kelet népeinek értelmezései között. Nyugaton, aki bűnt követ el, legtöbbször a törvényt is áthágja, Keleten viszont sokkal inkább az emberek egymás közötti kapcsolatára vonatkozik, illetve isten és ember viszonyában nyilvánul meg. A bűn fogalma végigvonul a kultúrtörténeten, szimbolikus-mitikus formákat öltve. Jelen írásban a képzőművészeti ábrázolás változatos tárházából szemezgettünk.

Az eredendő bűn fogalmát mindenki ismeri. Az Isten saját képére teremtett emberek a Sátán befolyására ettek a tiltott gyümölcsből, így önként választották a rosszat, és el kellett hagyniuk az Édent. Az első emberpár vétkével a bűn az egész földön elterjedt. Ádám és Éva képi ábrázolása az egyik leggyakoribb téma a képzőművészetben, korstílustól függetlenül találkozhatunk velük. Az alma pedig mindenhol egyértelműen a bűnbeesés szimbóluma. Néhány nagyon és kevésbé ismert alkotó: Dürer, Jan van Eyck, Marc Chagall, Lucas Cranach, Molnár C. Pál, Patkó Károly.

Az első gyilkosság, vagyis Káin és Ábel ábrázolásával is igen gyakran Tiziano Vecellio: Káin és Ábel, (1542 - 44)találkozhatunk múzeumi barangolásaink során Tiziano, Chagall, José Vergara, Magyari Márton. A bibiliai témáknál időzve nem hagyhatjuk ki Bábel pusztulását sem. A bűnös város többek között az isten elleni lázadást szimbolizálja, máshol a pogányság, a gőg és minden földi hatalom megtestesítője. A katolikus vallás a bűnöket súlyosság szerint osztályozza, a bocsánatos bűn az a kategória, amit gyónással és vezekléssel jóvá lehet tenni. A halálos bűn pedig a Tízparancsolat bármely pontjának megszegése. A hét főbűnről azt kell tudni, hogy mindegyikhez egy-egy főerény is társul, ellensúlyozásként. A paráznasághoz a tisztaság, a falánksághoz a mértékletesség, a kapzsisághoz a jótékonyság, a lustasághoz a szorgalom, a haraghoz a megbocsátás, az irigységhez a szívélyesség, a gőghöz a szerénység. Az Ószövetség változatos nyelve több mint 20 kifejezést használt a bűnre, és ezt az Ószövetség is előszeretettel vette át.

A középkor leghíresebb „bűnös” festménye Hieronymus Bosch nevéhez fűződik. A művészettörténet vitatott alakjának művei tele vannak Hieronymus Bosch: A hét főbűn és a négy utolsó dologszimbólumokkal, amelyek közül máig sem sikerült az összeset megfejteni. A kép teljes címe A hét főbűn és a négy végső dolog. Ez utóbbi a halál, az ítélet, a pokol és a mennyország. Teljesen más szemszögből dolgozza fel a témátHendrik Goltzius és Jacob Matham. A hét főbűn rézmetszet sorozatuk a 16-17. század fordulójáról származik, és a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg. Allegorikusan jelenik meg a hét főbűn a strasbourgi székesegyház nyugati homlokzatán, és Giotto: Erények és Bűnök című munkájában.

Az állatok ábrázolása a képzőművészetben igen gyakran összefügg a bűnös szenvedélyekkel. Sok esetben az alacsonyabb rendűség, az ember ösztönös lényének megjelenítése, van amikor maga az ördög bújik állati – kígyó, kecskebak – testbe. A Sátán az emberiség egész bűnét megtestesíti, és Dante-tól eredően gyakran ábrázolják három arccal, ami az akkor ismert három földrész jelképe volt. Gyakori megjelenítési forma a béka, amely számtalan bűn megtestesítője lett: paráznaság, kevélység, irigység, eretnekség, fösvénység, igazságtalanság. A lőcsei templom hét főbűnt ábrázoló falképén a fukarságot megjelenítő alakok békaháton lovagolnak. A bagoly nem csak Pallasz Athéné bölcsességét jelentette, a kistestű kuvik halálhírnök, és a bűnözés megtestesítője egyes keleti kultúrákban.

Bosch:Részlet a Szent Antal megkísértése című triptichonból

Az állatok után nézzük a növényeket. Az Ázsiában őshonos bambusz akadályt jelent, a bűnök erdejét, amin csak a spirituális hatalom birtokosa, vagyis a tigris tud áthatolni. Kevéssé ismert ábrázolása a bűnnek, a hun fejedelem, Attila alakja. A pogány hunok a népvándorlási hullámmal érkeztek, és zsákmányszerző hadjáratokat folytattak a gyengülő Nyugatrómai Birodalom területeire. A keresztények szemében a barbárság megtestesítői voltak, Attila pedig személy szerint Isten eszköze a bűnben fetrengő Európa figyelmeztetésére.