Hogyan készítsünk időgépet?
szerző: Szántó Sz. Erika
1975. május 20. Minden a 628-as izotóp megtalálásával kezdődött.

Éppen akkor, amikor szokásos reggeli rituálém végezvén villás zsebkésemmel a saját magam számára megtervezett és tuniszi fából kifaragott, majd néhány szöggel megerősített műtőasztalomon, a grammaticus, a criticus és a filológus közötti árnyalatokat boncolgattam. Ebből a képből, jobb agyféltekém rendszeres corporate meetingjéből, felocsúdva láttam meg közeledni azt a lomha, de valamiféle arisztokratikusan méltóságteljes arckifejezést magán hordozó katicabogarat, mely ajkbiggyesztve, csak úgy röptében, névjegyével együtt ölembe feledte a 628-as izotópot. Az izotópot közelebbről megvizsgálva a háromméteres fémszerkezetből legalább ugyanekkora fesztávolságú PVC-vel futtatott gumiszárnyak nőttek ki, a tollpihékről pedig egy Chanel dzsörzékosztüm könnyeimtől elmosott terve csöpögött a megannyi tuniszi férfi és nő verítéke árán kivágott, feldarabolt és megmunkált, Belvedere parkból származó asztalom talpazatára. Itt kezdődött elmém kitisztulása, és összerakva az imént előttem hagyott kirakó minden kis porcióját, már tudtam a dolgomat.

1975. június 10.

Feljegyzéseim:
628-as izotóp. Grammaticus asztal. Dzsörzékosztüm.
Instabil zárt téridő görbület. Einstein.
Kompakt vákuum-mag. Energia flukutáció.
Katica. Antigravitációs anyag.
Lojolai Szt. Ignác
Az időutazás: elméletileg azóta lehetséges, mióta Einstein kidolgozta azon elméletét, mely szerint a nagy tömegű objektumok mind az időt, mind a teret képesek meghajlítani, így az egyes, közel fénysebességgel utazó tárgyak megtapasztalhatják, mennyivel lassabban telik ilyen esetben az idő.

Casimir-effektus: lambda=x/a
Az időgépet viszonylag gyorsan összeraktam.

1975. augusztus 31.
Interjú részlet

-Ön a Bladensburgi Egyetemes Leendő Időutazók Konferenciáján egy különös bejelentéssel lepte meg a résztvevőket, miszerint feltalálta azt, amit eddig senkinek sem sikerült: az időgépet. Tréfáról vagy valós, tényekkel bizonyítható állításról beszélhetünk
- Az időgépben nincs semmi különös. Einstein általános relativitás-elmélete (ARE) óta tudjuk, hogy semmilyen fizikai törvény nem sérti meg az időutazás lehetőségét. Csak eddig a tudósok a fekete lyukakkal voltak elfoglalva, pedig annak aztán semmi köze a tér és idő kontinuum megértéséhez, vagy magához az időutazáshoz.
- A Kerr-megoldásra gondol itt? A forgó fekete lyuk szingularitása elvileg már lehetővé teszi a tér és idő közötti átmenetet.
- Többek közt. Royal Kerr egyébként jó barátom, még annak idején gyerekkorunkban együtt őriztük a pukekókat a maorik után kutatva, de fekete lyukról beszélni esztelenség. Olyan, mint amikor az ember kockásat csíkossal koordinál össze a gadróbjában. Ki tenne ma ilyet? Csak felelőtlen, minden jóérzést nélkülöző személyek bocsátkozhatnak efféle esztelenségbe.
És ha már itt tartunk, talán elárulhatom, a Chanel dzsörzékosztüm vitt rá a megoldásra.  
…

1975. november 22.
Mauritánia, 1826.

Bebizonyosodni látszik az a feltevés, hogy az időutazásra szánt objektum, (esetünkben a 628-as izotóp) valószínűleg olyan helyen jelenik meg újra, ahol komponensei újraegyesülnek vagy konstruktívan interferálnak a felsorakozott hullámok hullámhegyeivel és völgyeivel (esetünkben Mauritánia Affolé homokkőmagaslata). A múltnak, bármely előző antropocentrikus illúzió ellenére is, igenis köze van a jövőhöz. Megérkeztemkor ugyanis az izotóp egy darabkájára landoltam, melyen jól kivehető volt egy alkar és egy selyemvászonba öltöztetett felsőtest vetülete. Tovább vizsgálva a 74-es fou á lier őszi kollekció encadreur rúzsának egy szemtelenül csüngő foltjára leltem, mely összevont szemöldököm láttára a parieur árnyalatát felvéve szégyellte el magát a körülmények tisztázatlansága okán. Mindezek, a paradoxonok ok-okozati összefüggéseit jutatták eszembe. Vagyis azt a láncot, hogy ha valaha is átadtam magamnak az időgép tervrajzait (és minden jel erre következtet), akkor sohasem tudhatom meg, ki tervezte meg az időgépet, hiszen az a folytonosság, ahogy kézhez kapom a tervrajzot sohasem szűnik meg, így hiába gondolom, hogy originálisan én fedeztem fel, magát az aktust sohasem élhetem meg, nem mondhatom magaménak
Efféle gondolatok árnyékába húzódva tudtam csak elviselni a rekkenő hőséget, de elmélkedésem végére érve a homlokomról gyöngyözve leguruló verejtékcseppek megadták a választ, és a homokkő gurba felületén kirajzolódó anekdotát végigolvassa már világossá vált számomra, hogy a bifurkációs pont segítségével a paradoxont is megoldhatom, és talán egyszer én magam is rájöhetek a 628-as izotóp eredeti lelőhelyére.

1985. március 26.

Elmém minden mozzanatával, a mai napon egy acélosan edzett gólya csőrében érkeztem meg a Bajcsy-Zsilinszky kórház második emeleti salle d´attente-jének harmadik zugába. Ifjúságom pelenkájába rejtve a Physical Review Letters 61-es számának 1446. oldalán kezdődő cikkét, különös mosoly kíséretében hagytam el egyszerre önmagamat és a várótermet.  

1976. január 4.

Annak fényében próbálom feldogozni a történteket, hogy az ok, amiért a jelenben tett  események, úgy tűnnek számunkra, hogy nincsenek hatással a múltra, csupán az, hogy a múlt már figyelembe vette ezeket az eseményeket. Az esemény, hogy valaki ellopta az izotópomat, aminek következtében a gépben már csak egy útnyi kinyert izotóppasztilla maradt. A múlt tudta vagy hatása ellenére, ezzel elhatározásom immáron véglegessé tényült: az advanzsált és retardált hullám kombinálásával és kapcsolatuk kölcsönhatásával egyhuzamban váltom meg a planétát. A jövőből kiinduló jelek segítségével és professzori mivoltom sutba dobásával, előrefelé teszem meg az utolsó utazást az időben, melyet akkorra datálok, amikorra az izotóp már valószínűleg mindennapi használatban lesz, és könnyen visszatérhetek az utánpótlással együtt. Képességeim elrejtésével, kezdő diáknak kiadva magam térek majd be a jövőbeni kutatásaim színhelyére.

2004. szeptember 16.

Megérkeztem. Terveimmel haladva, sikerült beiratkoznom a tudomásom szerinti legnagyobb izotóp lelőhelyre. Hogy mihamarább visszatérhessek tuniszi asztalom kedélyes, parfészerű magányosságához, a most induló kommunikátor képzés álcájában, egy csipetnyi megfontolt kvantumtérelméleti hozzájárulás segítségével fogom felkutatni szeretett 628-asomat. Dum spiro, spero!

2008. február. 9.

Konklúzió: itt ragadtam.
Három és fél év elteltével az izotópnak egyelőre még nem láttam nyomát, és egyre kevésbé hiszem, hogy valaha is újra megtáncoltathatom majd a gardróbomban cserbenhagyott eredeti Chanel little black dress-emet.  Úgy gondolom ideje megosztanom tapasztalataimat, hátha valaki segítségemre lehet. Utolsó próbáim egyikeként egy nehéz, de nem lehetetlen módszer átdolgozásán tevékenykedem. A negatív visszahatás elve értelmében minden, a téridőben keletkező zavar új olyan zavart kelt, mely az előző hatását semlegesíti. Az elmélet problémámra áthelyezett egyenletével talán még visszatérhetek a múltban hagyott professzori életemhez, és hátrahagyott ruhatáramhoz. Ha mégsem sikerül, mást nem tehetek, minthogy élek és remélek, és hogy a múlt árnyait feledve, régi ruhatáram lelki békéje érdekében, megpróbálok minden ízlésficamtól mentesen kedvére tenni itteni jövőáztatta gardróbomnak.