|
|
| | | | | Párizs gyomra |  szerző: Plecskó Edina |
A Párizs gyomra a párizsi Vásárcsarnok regénye. A kor szellemiségét a Vásárcsarnok világában megtaláló Émile Zola szerint „mintha valami lüktető középponti szerv osztotta volna szét az életet jelentő vért valamennyi érbe”- így szolgálja kitűnő alapját egy a 19. századi franciaországi miliőt hűen leképező könyvnek.
 A cselekmények forgatagában legfőbb szerepet vállaló forradalmár, Florent sorsán át tárulnak fel az olvasó előtt az 1800-as évek közepén, Párizsban uralkodó politikai viszonyok. A cayenne-i száműzetéséből hazatérő férfi családi nyomásra tesz kísérletet a rendes polgári létbe való beilleszkedésre, ám lázadó énjét elfojtani nem tudván feléled benne újra a közéleti eseményekkel szembeni nemtetszése és válik a császársággal ellen fellépők, a vörösök meghatározó alakjává. Az ő és sógornője, Lisa között feszülő konfliktusok pedig a modern szellemiség és a megcsömörlött nyárspolgári ízlés ellentétét, valamint ennek a mindennapi létre való hatását hivatottak leképezni. Nem csak két magatartás, hanem két jellem, két világnézet ütközik meg általuk.
Zola, az irodalmi naturalizmus egyik szülőatyjaként vázolja fel a modern Vásárcsarnok szellemét az uralkodónak behódoló és a változásra sóvárgó karakterek kitűnő bemutatásával, akik eszméin át megismerhetjük a korabeli viszonyok minőségét. A regény realista, politikai szála mellett azonban megismerhetjük Zola szépírói készségét is, miként a francia vidéket és a csarnok életét ábrázoló képek élményszerű és olykor katartikus ábrázolásában merülhetünk el. Az említett két irányvonal természetesen egymásba torkollik, hiszen a harsány színekben, vad lármában és émelyítő szagokban teljes Vásárcsarnok szolgálja színterét a Florent és az élet örömeit élvező, kövér hentesasszony, Lisa között feszülő konfliktusoknak.
A két jellem ütköztetését kidomborítandó pedig Zola a Soványak és Kövérek csatájává emeli harcukat.  Vékonyságával Florent hordozza mindazt, amely miatt mások megvetik, nem bíznak benne, mi több gonosznak titulálják, míg a párizsi hentesbolt kövér tulajdonosasszonya – a piac többi kövér szereplőjével – bizonyulhat csak a behódoló többség szemében „tisztességes” embernek. Ez az egész művön végigfutó allegória különös pikantériát ad a műnek, érdekes és új megvilágítással szolgál az eddig körbejárt kérdéseknek. A Párizs gyomra, Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényének ellendarabja. Ahogy a francia romantika megteremtője, Hugo a középkor szellemét próbálja visszavarázsolni a Notre-Dame felidézésével, addig Zola az elnyomottak, az üldözöttek sorsát felidézendő bátor szószólóként harcol művével a társadalmi haladásért, és leleplezi a második császárság burzsoáziájának visszataszító nyárspolgári "tisztességét".
|
|
 |
|
