|
|
| | | | | Mindenki megőrült Efezoszban?!- Tévedések vígjátéka |  szerző: Jakab Judit |
Shakespeare kedvelte az ikrekről szóló történeteket. Pláne, ha egymástól elszakított, majd egy városban felbukkanó, ám egymásról mit sem tudó, s ezzel számos bonyodalmat okozó ikrekről volt szó. Legikresebb – hiszen egyszerre két ikerpár kalandjait izgulhatjuk végig! – színdarabja a Tévedések vígjátéka, mely immár ötödik éve szerepel a budapesti Vígszínház műsorán.
 A gondokkal küszködő nemes Aegeonnak és Emíliának ikerfiai születnek. Egy szegény asszony is ikreknek adott életet éppen, akiket Aegeon megvett, hogy belőlük inast neveljen fiai számára. Az egyik úr-szolga páros hajótörés és egyéb bonyodalmak után Efezoszba kerül, s ott letelepszik, megnősül. A másik páros fölveszi a halottnak hitt testvérek nevét, s így Syracusában is lesz egy Antipholus-Dromio úr–szolga duó. Nem meglepő módon aztán ez a páros épp Efezoszba vetődik. Persze a párosok hamarosan összecserélődnek, s Antipholusok és Dromiók a téboly határán próbálnak rájönni, mi történik velük, s miért őrült meg körülöttük mindenki reggel óta.
Shakespeare időtlen vígjátékát általunk is jól ismert mai alakok népesítik be, s igazolják: alapjaiban keveset változott a világ az elmúlt négyszáz évben.
A darabot egy tipikus, XXI. századi világvárosba helyezte a rendező Eszenyi Enikő. Bűnös város, ami egyszerre csillog-villog, s közben rothad és bűzlik. A felhőkarcolók, fényreklámok, szemetes kukák, turisták, részegek és kurvák városa ez. Az úri ikrek szüleiből itt mai társadalmunk lecsúszott egzisztenciái lesznek: az anya (Venczel Vera) hibbant hajléktalanként, az apa (Cserhalmi György) kéregető nincstelenként végzi, akit még saját fia is leköp. (Túlzottan kemény kép egy eredetileg habkönnyű és pikáns vígjátékban).
A két-két iker összesen négy színészre írt szerepét ezúttal ketten alakítják. Pindroch Csaba két teljesen különböző Antipholust kelt életre. A városba érkező változat görcsös, csupa gátlás, kedves fiatalember, az ephesusi házasember korhelységre hajló, s minimum tíz évvel tűnik idősebbnek ikertestvérénél. A két Dromiót játszó Csöre Gábort csak ruházata különbözteti meg az egyes jelenetekben, de játéka rendkívül intenzív és magával ragadó. Angelot, az ékszerészt Fesztbaum Béla alakítja fergetegesen. Kínai ruhájában, puha csuklómozdulataival, finom, kis kacajaival, rebegő szempilláival tökéletesen játssza a másság képviselőjét. Egyébként a mellékszereplők rendkívül szórakoztatóak és szellemesen kitaláltak a rendőrtől (Varjú Kálmán) a nyávogó kurváig (Cseh Judit). Sajnos azonban vannak az előadásnak idegenül ható részletei is. Magára hagyva, a semmiben lóg a zárókép is. Bibliai tablót idéző, fakó és nyers rongyokba öltözött színészek egy fenséges almafa alatt.
Zöldi Gergely fordította újra a szöveget, de dramaturgként közreműködött Böhm György és Szűcs Anikó is. Ám hiába buzgólkodtak rajta hárman is, a végeredmény siralmas lett. Rossz rímek, közönségesség, borzasztó nyelvi megoldásokkal, olykor szinte már az átlépve az érthetetlenség határát.
A szándék nyilvánvalóan a szórakoztatás volt. Kár, hogy ezt a nyelvi és szellemi színvonal leszállításával próbálták elérni. Épp elég részünk van benne, ha bekapcsoljuk a tévét, nem kellene a színháznak is beállnia ebbe a sorba…
|
|
 |
|
