Interaktív drog-prevenciós kiállítás
szerző: Plecskó Edina
Az „Esztergom Szer-telen Ifjúságáért” elnevezésű programsorozat keretében nyílt rendhagyó drog-prevenciós kiállítás Esztergomban, Köztes Átmenetek címmel. A március 31-ig díjmentesen látogatható tárlaton a veszélyeztetett ifjúságra való odafigyelés fontosságát és a család szerepét is hangsúlyozzák a szervezők, miként a megnyitón is a Képzelt riport című musical dalaival érzékeltették a drog fogságába esett emberek drámáját. Azt a drámát, amit rendkívül érzékletesen, valamint az intellektusra is mélyre hatóan tárnak fel.

A kiállítás először 2001-ben épült fel a Magyar Természettudományi Múzeumban olyan technikával, amely lehetővé tette vándoroltathatóságát: így már 49 magyarországi és négy határon túli városban jelenhetett meg. A 150 négyzetméter alapterületű, hat teremből álló rendhagyó kiállításon az érdeklődőket a drog-prevencióban és a terápiában dolgozó szakemberek vezetik körbe. A vezetők különböző mélységekben tárják fel a drogkarriert alkalmazkodva a látogató korához, intellektusához, érintettségéhez egyaránt, amely így kitűnő didaktikus keretet biztosít a drogprobléma bemutatásához mind a hat térben.

Az első teremben, egy családi nappaliban álló tévén keresztül hallgathatjuk meg drogproblémával küzdő fiatalok nyilatkozatait, és két ember – a sikeres bokszoló Kovács István, valamint a szenvedélybetegségek útvesztőjébe került Olaszy Csaba – életútjába pillanthatunk bele. A második terem az érzékekre hat: bizarr fények és olyan antropomorf figurákat ábrázoló festmények vannak a falon, amelyek egy-egy drogcsoportot személyesítenek meg. Így az ópiátok végtag nélküli alakja a befelé fordulás és az ember önmagával érzett egység-érzését szimbolizálja, a stimulánsok figurája pedig az energikus, túlpörgetett állapot jelképe. A harmadik állomás egy vetítőterem is egyben, ahol négy kábítószer hatását lehet megtekinteni: a speed, a heroin, az LSD és a marihuána által keltett érzések elevenednek meg a filmművészet eszközeinek segítségével.

A negyedik terembe lépvén a szoba közepén a pusztulás kellékei tűnnek fel, a falakon pedig fotók láthatók, amelyeket lefelé követve a szenvedélybeteg élete bontakozik ki előttünk: kilátástalanság, társtalanság, bezártság, elszigeteltség, és beszűkült élet képei vizionálják a látogató elé egy nem kívánt élet következményeit. Az ötödik „állomáson” házak között, egyre nyomasztóbb utcán bolyongunk. A házfalakon szűkülő ablakkeretek és rejtőzködés, titkolózás, az öröm és a döntés szabadságának elvesztése olvashatók. Az utolsó termet pedig egy szociológus szemüvegén keresztül láthatjuk, miként a kivetítőn feltűnő grafikonok, a magyarországi fiatalok drogfogyasztási szokásait mutatják be. Fontos kiemelni, hogy az interaktív látogató egyéni tempóban és érdeklődésének megfelelően kezelheti a számítógépet, így is emelve a személyre szabottság élményét.

A kiállítás megtekintése mindenképpen maradandó emléket és élményeket nyúlt, érdeme a társadalmi hasznosság terén megkérdőjelezhetetlen, rendhagyó volta pedig a folyamatos interakciók lehetőségével dicsérendő. De az elrettentés és a megelőzés példája mellett a legfontosabb annak a végkicsengésnek a megőrzése, hogy mindig van kiút: a szenvedélybetegségből igenis ki lehet gyógyulni.