|
|
| | | | | Picasso Veszprémben |  szerző: Jakab Judit |
A modernista korszak egyik legjelentősebb festője, a kubizmus egyik első képviselője. Legtöbbször így szokták jellemezni az elsősorban festményeiről ismert spanyol festőt, Pablo Picassot. Azt már csak kevesen tudják, hogy az irodalom terén is kipróbálta magát: verseket és egy színdarabot is írt. Ez utóbbit Picasso Veszprémben – avagy a telibe viszonzott vágyakozás címmel láthatja a közönség a Pannon Játékszínben.
 „Azt várják tőlem, hogy megmondjam, mi a művészet? Ha tudnám, akkor sem árulnám el." – mondogatta Picasso. Egyetlen színpadi műve is a művészekről, a művészetről, ahhoz való viszonyáról szól. Az eredeti darab a Messages című francia irodalmi folyóiratban jelent meg Le désir attrapé par la queue címen. A nyilvános felolvasását 1944 márciusában Albert Camus, az ismert drámaíró szervezte, õ mutatta be a darabot. A II. világháború alatt Picasso és művésztársasága egy hotelben élte szerelmi vágyakozással, halálfélelemmel teli, ám szabadságra, örömökre, békére vágyó életét. A műben öniróniával, fekete humorral, megrendüléssel, groteszk lírával vallanak magukról.
Vándorfi László rendező saját korunkba, és a színházi világba helyezte át a történetet. A napjainkban élő művészek problémáit boncolgatja. A darab műfaját abszurd összművészeti dramolettként tüntették fel az alkotók. „A sajátos műfaj-meghatározás ötlete tőlem származik.” – meséli Vándorfi László, a  darab rendezője és egyben a színház vezetője is. „Kettős jelentéssel bír ez az elnevezés. Egyrészt ezzel is jelezni kívántuk, hogy színházunk igazi összművészeti színház: a zenét, a táncot nem alkalmazott művészetnek tekintjük, hanem a verbális anyaggal egyenrangúnak. Másrészt ezzel szerettük volna megmutatni teátrumunk igazi arculatát. Ez a produkció remek lehetőséget nyújtott a színészeknek, hogy megmutassák kreativitásukat. Rengeteg ötlet, improvizáció tőlük származik, talán ezért is olyan sikeres az előadás. Különleges élményt nyújt továbbá a nézőknek, hogy a színészek hozzájuk egészen közel játszanak, szinte meg is lehetne őket érinteni. Ezt hagyományos színházi térben nem lehetne megvalósítani.”
 Az alkotók hűek maradtak Picasso szelleméhez, hiszen nem mindennapi produkciót hoztak létre. A Dubniczay palotában található kortárs galéria, a Sándor Károly Gyűjtemény kiállítótermeiben indul az előadás. A gyanútlan kiállítás látogatók egy nem mindennapi tárlatvezetésnek lehetnek részesei. Megelevenednek körülöttük a festmények, plasztikák. A színészek spontán játékkal vezetik végig a nézőket a tárlaton, majd bekísérik őket a játéktérbe. Az eredeti műben minden jelenetet egy operaária követ. A veszprémi társulat még tovább ment, és sanzonokkal, kuplékkal tette még különlegesebbé az előadást, illetve Apollinaire és Garcia Lorca verseit is beleszőtték a darabba.
|
|
 |
|
