Ezer szeretetteljes hazugság- Picasso kalandjai Vannak filmek, melyeket, ha szóba kerülnek, még évek múltán is egymást túlharsogva idéznek egy-egy társaság tagjai. Ilyen film a Picasso kalandjai is: ezer szeretetteljes hazugság Hans Alfredsontól és Tage Danielssontól. Az 1978-as svéd szürrealista komédia egyike a termékeny „Hasseåtage”, azaz Hans Alfredson és Tage Danielsson szerzőpáros számos művének (bár Magyarországon csak ez az egy filmjük lett ismert). A film Pablo Picasso életét mutatja be a születésétől a haláláig, számos helyen eltérve a valós eseményektől, azonban mind nagy vonalakban, mind sok apró részlet vonatkozásában tényleges életrajzi, művészettörténeti alapokra épít. A komédiában Picasso élete azonban csak jórészt "alibi", és főként sajátos életszemléletének megjelenítéséről szól. Itt minden előfordulhat, a dadaisták cikizik az avantgarde művészeit, a szürrealisták álmodoznak, és a képzőművészeti felvételi is Spanyolország andalúziai sziklás tájain zajlik. A rendezést is jegyző Danielsson intelligens humorral, szkeccshez hasonló felállással és néhol színpadias berendezéssel jeleníti meg a századforduló környékét. A szerkezet is elég egyedi, a narrátor beszél egyedül svédül (amit magyar nézők feliratozva láthatnak), és a spanyol, francia és angol városokban beszélő szereplők mind csak a népekre jellemző halandzsával motyognak. Így Picasso sem beszél közvetetten, a narrátor némafilmszerűen meséli a látottakat, de a vizuális információk a fontosak. Rengeteg művészettörténeti utalás, kortársakra és idősebb-fiatalabb pályatársra hívja fel a film a figyelmet. Felbukkan Rembrandt, Lautrec, Apollainare, Rousseau, Salvador Dalí; de nem csak művészek hanem történelmi figurák, úgy mint Hitler vagy Churchill. A rokonok és ismerősök kapnak kitüntetett figyelmet, valamint a sok szerető és nő, mellyel a kalandor lelkületű főhősnek dolga akadt.