Véres harcok és drámai érzelmek – II. világháború a filmvásznon
szerző: Plecskó Edina
Legyen szó klasszikus kalandfilmekről, kémtörténetekről vagy akár művészfilmekről, a lelkes mozirajongók filmek garmadájával találhatják szemben magukat, ha egy a II. világháború okán készült alkotást kívánnak megtekinteni. Az 1939-45-ig tartó események ugyanis számos rendezőt inspiráltak már különféle megvilágításban készülő filmek alkotására, ezekből szemezgetünk most a teljesség igénye nélkül.

A klasszikus háborús filmek köréből kiindulva Ken Annakin rendező két sikeralkotását, az 1962-ben készült A leghosszabb nap, és a három évvel később forgatott a Halál 50 órája című műveit említhetjük meg. Az előbbi az oly sokakat megfilmesítésre késztető normandiai partraszállás eseményeit viszi vászonra dokumentarista jelleggel Cornelius Ryan világhírű regénye alapján, míg az utóbb említett filmben Henry Fonda, Telly Savalas és Charles Bronson „elbeszélése” nyomán ismerhetjük meg az ardenneki német ellentámadás két napjának történetét. Maradva a klasszikus eposzoknál, a 7 Oscart nyert Híd a Kwai folyón (1957) és az 1977-ben Richard Attenborough rendezte A híd túl messze van című művekről kell szólnunk. Míg David Lean nyertes alkotásában kitűnő arányérzékkel ábrázolta az akciójeleneteket és a lelki, jellembéli alakulásokat, addig Attenborough, rendezésével a Leghosszabb nap című filmre hajazó, sőt annak sikerét felülmúló filmet akart készíteni, amelyhez Sir Sean Conneryt és Robert Redfordot is magában foglaló színészgárda volt segítésére - ám alkotásával elődjét nem tudta túlszárnyalni.

Hogy kalandfilmekből se legyen hiány, arról Robert Aldrich a Piszkos tizenkettővel (1967), valamint e film sikerére épülő, és a humoros - szatírikus vonalat kiélező Kelly hősei című művel (1970) gondoskodtak a rendezők, ez utóbbit Clint Eastwood és Telly Savalas kitűnő szereplésével megerősítve. 1965-ben Keleti Márton filmjével, a Tizedes meg a többiekkel gazdagodott filmes történelmünk, amely mű veszélyes témája ellenére az egyik legnépszerűbb magyar vígjátékká vált. Többek között Sinkovits Imre és Darvas Iván játéka nyomán szembesülhetünk általa a „kisember” túlélőképességéről egy átjáró-házzá vált országban, ahol „Az oroszok már a spájzban vannak” és a németek elől sincs menekvés.

A 4 Oscar díjat nyert Schindler listája (1993) és ugyanebből a díjból 5-öt bezsebelő Ryan közlegény megmentése (1998) pedig egyetlen alkotó tehetségét, Steven Spielberg nagyságát dicsérik. A drámaian megható rendezéseket segítendő a főszereplők színészi kvalitásaikkal kiválóan szolgálták Spielberg elképzeléseit: így a Liam Neeson megformálta Oskar Schindler és Tom Hanks Miller parancsnoka nyújtottak igazi és megrázó érzelmeket, amelyet a kísérő zenék – különösen első vizsgált filmünknél – mind tovább emeltek a katartikus érzelmek oltárán.

Jelen évszázadunk érdeklődésének megfelelően a háborús filmek készítésre való kedv továbbra sem lankad. Kitűnő példái ennek az egyes ember drámai krónikáját jól bemutató Jude Law-val készült Ellenség a kapuknál (2001), a televíziózás történetének egyik legköltségesebb alkotása, az Elit Alkulat című sorozat (2001), a 2002-es Fegyverek szava Nicolas Cage főszereplésével, a Clint Eastwood rendezte Levelek Ivo Dzsimáról (2006) és a nemrég bemutatott Walkűr Tom Cruise-zal a főszerepben. E sort folytatandó áll Quentin Tarantino most készülő Inglourious Basterds című alkotása, amely film augusztusi premierjén egy náci-vadász csapat kalandjait követhetjük majd nyomon Brad Pittel a főszerepben.