|
|
| | | | | A musicaloperák koronázatlan királya - Az operaház fantomja |  szerző: Plecskó Edina |
Izgalmas történet, lebilincselő zene, és több mint két évtizedes londoni ősbemutatója óta tartó töretlen világsiker jellemzi a musical szerelmeseinek egyik legnagyobb ajándékát, az Andrew Lloyd Webber kottafüzetében megszületett Az operaház fantomja című musicaloperát. Értékét nem csak a minden részletében tökéletes kidolgozása és az ehhez méltó pazar színrevitele, hanem a zenei kiteljesedésben nyújtott szerepe adja.
 Egy-egy zenei műfaj – jelen esetben a musical – kiteljesedésének a történelem eseményei is szerves részét képezik, ahogy a ’80-as évek Amerikája is jó példával szolgál erre: a fiatalok lázadásának befejeztével ugyanis esély volt a tartalmatlan szórakozások elterjedésére, ám az alkotók ambiciózus része mintegy a zene felé való menekülésükkel megvalósították a műfaj zenei-operai kiteljesítését. Ennek az időszaknak az ékes példája az Operaház fantomja című musicalopera születése is, amely 1986-os londoni bemutatója óta a világ egyik legtöbbet játszott zenéje lett.
Gaston Leroux 1911-ben született horrorisztikus regényének színpadra adaptálását elsőként Ken Hill valósította meg, aki a történetet népszerű operák köntösébe bújtatva Verdi és Offenbach zenéivel játszatta el. Ennek hatására gondolt arra Andrew Lloyd Webber, hogy musicalt farag a műből, amelyhez többek között Charles Hart dalszövegíró és Richard Stilgoe librettóíró segítette hozzá. Az előjátékkal induló történet a Párizsi Opera berendezési tárgyainak árverését mutatja be, amelynek során felidéz ődik az operaház históriájának félelmetes időszaka, a mindenkit rettegésben tartó fantom és szerelmének története. A balettkarból vezető szopránénekesnővé avanzsált főszereplő, Christine Daae hangjával és szépségével szerelemre lobbantja a fiatal arisztokrata, Raoul de Chagny szívét, ám az ifjúnak félelmetes ellenfele akad az operaház föld alatti birodalmában élő, betegségtől elcsúfított arcát álarccal rejtő és a társulatot hatalmában tartó fantom személyében. A lányt ugyanis megbabonázza a halott apjával egykorú férfi szenvedélyes vonzódása, aki elrabolja és magával viszi rejtekhelyére. A bátor Raoul azonban sikeresen megmenti szerelmét, s bár a fantomot elfogniuk nem sikerül, emléke örökké a lánnyal marad.
Az izgalmas és érzelmekkel túlfűtött cselekmény garancia az önfeledt szórakozásra, Webber zenéjét pedig a legnagyobb elismerés illeti. Hovatovább ezzel a művével megközelítette a példaképeinek tekintett klasszikus operaszerzőket is, a musicalben olyan nagy ívű és csodálatos szólók, valamint duett dallamok váltakoznak, mint A zene angyala, Az éj zenéje vagy a Szeress, csak ennyit kérek én című számok, ahogyan a rock ritmusában dübörgő címadó dal is kiváló felvezetése a darabnak. A West End-en és a Brodwayen a mai napig is hatalmas slágernek örvendő musical Magyarországon 2003. óta látható a Madách Színházban, a közönség körében kivívott töretlen és óriási sikerrel.
|
|
 |
|
