Miért pont Opera Galéria? Mert az Opera mögött van, és mert kiállításmegnyitó ünnepségeinek fényét operaénekesek emelik. Úgy mint Kecskés Barbara, Megyeri Krisztina, Vásáry André vagy akár a japán zongorista Hiroko Ishimoto.
 A falakon látott festmények tematikájában már kevésbé találunk ilyen erős összetartó koncepciót. Ha csak nem azt, hogy a galéria igyekszik teret adni minél több kortárs képzőművésznek, és 23 országgal tartja a kapcsolatot ennek érdekében. Így szolgálva célkitűzését,hogy támogassa és reklámozza mind a nemzeti, mind a nemzetközi kortárs művészeket. Mindehhez széleskörű ügyfélkörrel rendelkezik, amely magángyűjtőkből, építészekből, belsőépítészekből, üzletemberekből, kormányzati és diplomáciai személyiségekből és a társadalmi elit tagjaiból tevődik össze. Tehát, Kedves Olvasóm, tulajdonképpen egy szűk kis klubba tévedtünk be. A galéria érdekes adottsága, miszerint mind a Lázár utcára, mind az Ó utcára nyílik ajtaja, egy nagy lehetőséget tartogat, mellyel élnek is a tulajdonosok. Így ugyanis egyszerre tarthatnak két tárlatot anélkül, hogy az egyik megzavarná a másikat. A hosszúkás alaprajz ugyanakkor kissé nyomasztó is, egy nagy zegzugos folyosóvá alakítja a 8 szobás teret. Bár ez csöppet sem vesz le a kiállított művek értékéből, az egyébként áradó nemes eleganciából.
Mikor a galériában jártam Patrizia Gucci képeit volt alkalmam megtekinteni -  elsőként. A híres olasz divattervező toszkáni tájak által ihlettett 25 képe április 3-tól egészen a hónap végéig megtalálható itt. A "Bellezza Toscana" című tárlat nem egyszerű tájképfestmények sorozata, absztrakt és reális elemek keverednek benne egy rendkívül elragadó és elegáns módon, merész színhasználattal, mint azt egy divattervező dinasztia tagjának illik. Nem hiába, a név kötelez, Patrizia Gucci, a nagy Guccio dédunokája ugyanakkor nem csak a festészetben mutatkozik tehetségesnek. A divattervező, festő, publicista, nem mellesleg a PR-hoz is kiválóan ért. Nincsen hát rossz kézben a dédapai örökség. Szőnyi Tibornak, a galéria igazgatójának hosszú kitartó szervezésébe került, mígnem 2008 októberében Patrizia Gucci igent mondott első magyarországi megjelenésére.
 Pár teremmel odébb, miután egy multikulturális termen túljutottam egy lengyel művészeket bemutató tárlathoz értem. Mint megtudtam ez egy európai művészeket felvonultató sorozat keretén belül került megrendezésre, melyben szerepelt már Németország, Finnország és Hollandia. A lengyelek április 11-én foglalták el helyüket a galériában és egészen 30-áig megtalálhatjuk még őket. Ezen európai fiatal művészeket bemutató sorozat zárókövének tekinthető majd az Opera Galéria Jubileumi kiállítása az Európai Unió 27 országának részvételével. Ami nem más, mint egy tisztelgés Magyarország Uniós csatlakozásának, annak 5 éves évfordulója alkalmából.
Mint azt a fentiek alapján is látjuk az Europa Authentica Kulturális Kutatócsoport által vezetett galéria kiállításai segítségével a látogatók betekintést nyernek különböző kultúrák kortárs alkotóinak művészetébe. Igazán érdemes olykor betévedni, kellemes muzsika szól, s ráadásként időnként változó idézet vár minket a "zongorateremben". Engem ezek a szavak fogadtak: " A picture is worth a thousand words." (Egy kép felér ezernyi szóval).
|
