|
|
| | | | | A nagyoperák görbe tükre |  szerző: Jakab Judit |
Amikor 1928-ban Bertolt Brecht és Kurt Weill zenés komédiája, a Koldusopera sikert és botrányt aratott, egyik oldalról kommunistának, a másik oldalról burzsoá anarchistának ítélték. Bár mindkét oldal ítéletében volt valami igazság, végül azoknak lett igazuk, akik remekműnek gondolták.
 Bertolt Brecht az 1920-as években figyelt fel John Gay Koldusoperájára, és Csőcselék címmel hozzálátott az átdolgozásához. Az eredeti darab egy klasszikus angol szatirikus játék volt. A mű a korai kapitalizmus üzleti módszereinek komikumba fordított tükre. Hőse az élelmes polgár, aki üzleti társulattá szervezi a koldusokat és a bűnözőket. Ezt az alapötletet felhasználva alkotta meg Brecht a maga vádló erejű színművét, melyben az irónia és a groteszk humor eszközeivel tartott görbe tükröt a fennálló rendszernek.
Ebben a darabban már szerepeltek a Brecht nevéhez köthető epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok. A cél a közönség elidegenítése volt a látottaktól. Erre azért volt szükség, hogy megszüntessék a beleélés, a katarzis lehetőségét, amely az epikus színház felfogása szerint megakadályozza a nézőt abban, hogy eljusson a tudatáig a darab üzenete.
A darab zenéjének megírására Brecht Kurt Weill-t kérte fel. Weill zenéje, mely a kabarék és a jazz dallamvilágát, ritmikáját ötvözte, nagyon jól illeszkedett Brecht ironikus, groteszk humorú szövegeihez. A színpadi beszédet megszakító ironikus dalbetétek és songok minduntalan emlékeztették a nézőket arra, hogy ezúttal nem a megszokott operai csodavilág elevenedik meg előttük. Brecht és Weill leginkább a romantikus nagyopera elé tartott görbe tükröt. Nem véletlen, hogy a Koldusoperában sokan a Wagner-kultusszal való leszámolást látják.
 A darab ősbemutatójára a berlini Theater am Schiffbauerdamm megnyitásakor, 1928-ban került sor. Az eredetileg Csőcselék címet viselő Brecht-művet végül Háromgarasos era néven tűzte műsorra a színház. (Nálunk leginkább Koldusoperaként ismert, de játszották Háromgarasos operaként is, a legújabb fordításban pedig Filléres opera lett a címe.) Az előadás egy hónapig tartó próbái 1928 augusztus elején kezdődtek meg. A szereposztásnál a magánéleti vonatkozások is szerepet játszottak. Weill felesége, Lotte Lenya kapta Kocsma Jenny szerepét, Brecht leendő felesége, Helene Weigel pedig a bordélyház madámját alakította – volna, ha nem betegszik meg a bemutató előtt.
A darab viharos siker lett, s hamarosan mind Brecht, mind Weill számára meghozta a nemzetközi elismerést is. Azóta a világ minden színpadán játsszák, a magyarországi színházak műsorán is gyakran szerepel. Sikerét talán annak köszönheti a furcsa véget érő történet, hogy ma is éppoly aktuális, mint születésekor. A hazugság és csalás természetessé válása, a hatalom és a pénz mindenek feletti volta, az emberek egymást iránti közönye talán sosem volt annyira igaz, mint napjainkban.
|
|
 |
|
