Veled utazik a Nyugat a metrón
szerző: Kinga

Nincs időd kiállításra járni? Elég, ha felszállsz a metróra, kicsit körülnézel és máris a Nyugat egy szerzőjének a képe fogad. Ugyanis a szerelvényekben, köszönhetően a Nemzeti Kulturális Alap és a Petőfi Irodalmi Múzeum összefogásának, a kávé reklámok helyét átveszi egy időre, az intézménykritikában is említett Centrál egykori közönsége.  Megszületett, s egy ideje velünk utazik a „Nyugat 1908-2008 metrótárlat”.

Huszonegy, különböző plakáton egy-egy, ma már klasszikus nyugatos szerző idézete, vagy egy róla szóló, szintén korabeli gondolat szerepel. Mellette egy kortársunk: író, rendező, színész, és a „legkortársabb", egy ismeretlen blogger vall arról, miért nélkülözhetetlen, miért meghatározó számára a másik, az előd. Olyan ez, mint egy gyors polaroid-kép egy-egy közismert vagy éppen nagyon is elfeledett alkotóról. Gondolok itt például Lesznai Annára. De más töprengeni való is akad bőven. Vajon tényleg igaza van Máthé Tibornak? Miszerint „A világ s az emberek az öngyilkosság felé mennek.” Vagy milyen lehetett Karinthy Frigyes, amint vicceket mesélt a villamoson, vagy milyen volt Tóth Árpád árnyékot mélyítő derűje, vagy Kaffka Margit az egykori Nő. Tényleg mitől volt egykor Nő egy nő? Hőgye Renáta joggal mondhatja, hogy elfeledkeztünk róla?

A kiállítás anyagából készült, de már bővebb, több szerzőt, több idézetet tartalmaz a Nyugat 100, egy 24 oldalas, „zsebbe tehető" kiadvány, a Unit Magazin különszáma. A kiadványt az NKA nem csupán a Unit Magazin hálózatában terjeszti, a közkedvelt budapesti kávéházak, sétálóhelyek környékén is találkozhat vele a közönség.
De a nyugatos hullám ennyivel nem zárult le, szeptember elején „kulturálisokm.gov.hu időutazás” kvízjáték sorozatot tartottak általános és középiskolás diákoknak. Fődíja, nem volt csekély, egy komplett osztálykirándulás a Nyugat hangulatának jegyében, kiállítással, színházzal, és egy sétával a nagy költők emlékhelyein. Október 24-től november 14-ig pedig az Erdei Éva Galériában látható Rónai Katalin zsánerfigura-készítő kiállítása, aki tizenhét egykori nyugatos szerzőt mintázott meg babaként. A mennybeli kávéház a tárlat végével átköltözik az Örkény István Színházaulájába. (Mennybéli, mert itt nem csak a kortársak ülnek le egy asztalhoz). Továbbá a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Nyugat-kiállítás december végéig várja a látogatókat, melynek utazó változata – a Nyugat100-busz – az év végéig járja az országot. Sőt, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a bejelentkezőiskolai csoportoknak kérésre nyugatos sétát is szerveznek.

Láthatjuk hát, hogy ha kicsit jobban fölkelti érdeklődésünket a metró-kiállítás, van hol jobban utána néznünk a régi Nyugatnak, s a végén meg is győződhetünk róla:
„Jó garázs volt az a régi Nyugat: csak jó kocsikat vettek fel s azok futhattak amerre akartak. Finom repülőtér: a gépek felszállva arra mehettek, amerre akartak, ki nyugatra, ki keletre.” (Móricz, 1941).

Ha minderre még sincs időnk, azért elrévedhetünk kicsit a metrókocsikon, a szürke hétköznapokból kiszakadva a plakátoknak köszönhetően.