|
|
| | | | | Kiállításba oltott élet |  szerző: Tóth Tamara |
Mindenkinek ajánlom, hogy a szombat délelőttjét ne sajnálja múzeumlátogatásra szánni. Kevés ember, nyugodt nézelődés, és egy csodálatosan emberi költő, Radnóti Miklós élete. Az „…égre írj, ha minden összetört!” című életmű tárlat a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható még nagyon sokáig, 2010. január 5-ig.
 A kiállítás nem nagy, mégis rengeteg információt kapunk rövid idő alatt, elsősorban természetesen vizuális hatások révén. A fényképek és a dokumentumok dominálnak, a szervezők teljesen száműzték a koncepcióból a szentimentalizmust, nincsenek személyes használati tárgyak, nem mártírt látunk, hanem egy hús-vér embert. Radnóti gyerek- és fiatalkori képei, családi fotók, bizonyítványok, névváltoztatási kérelem, doktori disszertáció értékelése, első, nyomtatásban megjelent verse, levelek, kéziratok sokasága.
Egy életvidám fiatalember világa elevenedik meg előttünk, humorral, szerelemmel, baráti bolondozásokkal. Hol van még a munkaszolgálat réme? A kapcsolatok alakulása és az ismerősök véleménye is hangsúlyos, mini életrajzokat kapunk a kortársakról, a kiállítás végére pedig kialakul a kép, hogy milyen véleménnyel voltak a költőről és viszont. Radnóti Miklóst szinte mindenki szerette, és támogatta pályája során.
Meghatóak a Gyarmati Fannival közös képek is, az egymáshoz való ragaszkodás, hiszen az 1926-os megismerkedésüket csak 1935-ben követte esküvő. Ugyanakkor az ő kapcsolatuk sem volt bonyodalmaktól mentes, hiszen a 40-es évek elején a költő viszonyt folytatott Beck Judit festőnővel, ami természetesen Fanni előtt sem maradt titokban. A házaspár különleges kapcsolatát mutatja, hogy a féltékenységen felülemelkedve is kitartottak egymás mellett. 
A kiállítás végére tehát egy sokarcú ember elevenedik meg, a költő, a tanár, a barát és a férj, hogy csak a leghangsúlyosabbakat emeljük ki. Mindenképpen hiánypótló ez a program, hiszen az irodalomkönyvek szegényes képanyaga csak egy magába forduló, komoly, gondolkodó költőt mutat, a felhőtlenül örülni és nevetni tudó ember mindeddig rejtve maradt előttünk. Ezért is dicséretes, hogy már április 22-én megnyílt a tárlat, hiszen így a végzős középiskolások még érettségi előtt megnézhették, mert nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a magyar írásbeli tételek közül kitaláljuk az egyiket…
Radnóti Miklós tragikus sorsáról mindenki tud, ez nem is került a középpontba, a szervezők tudatosan hanyagolták. Csak lassan, „csepegtetve” adagolták a borzalmakat, az elkerülhetetlen véget, amiben az a legmegrázóbb, hogy a költő tudta, és előre látta, mi vár rá. Ezért mindent megtett, hogy az utolsó időkben keletkezett verseit kimenekítse, és azok tovább éljenek, amikor ő már az égre sem tud írni. A kiállítás is hasonló gesztussal tiszteleg Radnóti előtt, a tárlatot végig járók képeslapszerű kártyákat gyűjthetnek, amin haza tudnak vinni és megőrizni néhány verset és fotót.
|
|
 |
|
