|
|
| | | | | A részegekre angyalka vigyáz |  szerző: Jakab Judit |
Hajlamosak vagyunk elítélően nyilatkozni a társadalom lecsúszott rétegeiről: alkoholistákról, hajléktalanokról, kéregetőkről. Pedig sokszor nem is tudjuk, mi áll lezüllésük hátterében; nem ismerjük történetüket. Nem elég csak a felszínt látni, a dolgok mögé kell nézni – többek között erre ébredhet rá, aki megnézi az Alkoholisták című előadást az egri Gárdonyi Géza Színházban.
 A történet egy gyermekét elvesztett anya lecsúszását és elzüllését mutatja meg, aki régen színésznő volt, ám már évek óta nem osztanak rá szerepet. Kocsmáról kocsmára jár, ám nincs egyedül. „A részegekre angyalka vigyáz” – írja Weöres Sándor Az éjszaka csodái című versében. Nincs ez másképp Visky András drámájának alkoholista főhősével, Évával sem. Igaz, a szóban forgó angyalok elég tökéletlenek, s éppen ettől nagyon emberiek.
A mű ihletője egy székelyudvarhelyi nőről szóló újságcikk volt. Hajdan a város szépe volt, még színésznői babérokra is tört, majd az alkohol rabságába került. A férje nemcsak azt nézte el, hogy az asszony négy gyereket szült más férfiaktól, de még az alkohollal vívott küzdelmében is mellette állt. „A beszélgetés elkészültekor Éva gyógyult alkoholistának számított, ebből a mindig törékeny, rendkívül ingatag pozícióból tekint vissza elképesztő humorral és lepusztultságában is föl-fölcsillanó intelligenciával korábbi, tulajdonképpen általa is bizonyos révülettel szemlélt életére. Hirtelen egy szabad, rendkívül okos nő állt előttem a maga rettenetes erejével és kisugárzásával, valami olyasféle vibrálással, amivel csak a görög hősök bírnak” – nyilatkozta egy korábbi interjúban a kortárs erdélyi szerző.
 „Éva „reális” élete tipikusan kisvárosi történet: gyermeke meghal – nem tudjuk, miként, a darab szándékosan nyitva is hagyja a kérdést. Abortusz? Gyermekhalál? Mindegy, ő maga gyilkosként él a világban. Hova kerül, akit megölünk? Kinek az életét éli a túlélő gyilkos? Lehetséges vajon levetni magunkról a ránk nőtt, velünk „élő” holttestet? … Könnyen lehet, hogy a színház talán az egyetlen helye a kultúrának, ahol anélkül, hogy obskúrus vallási elköteleződés gyanújába esnénk, föltehetjük magunknak a kérdést: vajon megváltozhat-e, átalakulhat-e egy ember élete?” - fejtette ki Visky.
A dráma – amely a színlap meghatározása szerint zenés perform -  párhuzamosan meséli el a Jézus sírjához igyekvő Mária és a napjainkban sodródó Éva történetét (mindkettőt Nádasy Erika alakítja), miközben tér és idő egyre inkább elmosódik. Ezt segíti, hogy minden színészre mindkét történetben ráosztott egy-egy szerepet a rendező Szegvári Menyhért. Régi igazság, hogy a legtöbb ember kocsmába nem csak azért megy, hogy lerészegedjék, hanem hogy ne legyen egyedül. Ezt az együttlét-érzést hivatott erősíteni, hogy a szereplők ott ülnek a nézők között, onnan lépnek ki a fénybe, s oda térnek vissza. Az előadás díszlete sem mindennapi: egy, a csupasz színpad közepén álló kőoltár, amely szakrális hangulatot teremt a remény és az istenbe vetett hit szimbolizálásával. Az előadás nem lenne teljes Kátai László zenéje, az intimitást hangsúlyozó fuvola és harmonika hangja nélkül.
|
|
 |
|
