|
|
| | | | | Radnóti es(e)t(e) Bálint Andrással |  szerző: Jakab Judit |
Idén ünnepeljük Radnóti Miklós születésének századik évfordulóját. Szerencsére azonban a költő és művei nem csak az évforduló kapcsán tartanak számot érdeklődésre. Évek óta töretlen siker a költő nevét viselő színházban az igazgató, Bálint András Radnóti-estje.
 Bálint Andrásnak nem ez az első költői estje. Ám ez a Radnóti-est mégis különleges, mind szemléletét, mind témáját tekintve. Ahogy az előszóban elhangzik: „a saját életemet is belekevertem, mert úgy éreztem, bizonyos dolgokról beszélni kell Radnóti kapcsán. Hogy miről? Hitről, identitás-keresésről, arról: mit jelent zsidónak, magyarnak lenni. No és a kirekesztésről, gyűlöletkeltésről.”
Az est egy angyal képével és zongoraszóval indul, amely később többször is felcsendül az est folyamán. Bálint András hétköznapi viseletben, gyűrött fekete zakóban és fekete nadrágban jelenik meg, kezében gyűrött papírcsomaggal, amelyből a darab folyamán sorra kerülnek elő a korabeli hivatalos iratok.
 Az est folyamán egyaránt hallhatjuk Radnóti verseit, a költő felesége, Gyarmati Fanni naplójának részleteit, kettejük levelezését, korabeli újságcikkeket, törvények szövegeit és azokat az új dokumentumokat, amelyek Ferencz Győző Radnótiról szóló könyvében jelentek meg először. Bálint András nemcsak Radnóti Miklós verseire fokuszált, hanem saját életéből is mesél történeteket, saját világképét is beleszőtte az előadásba. Identitáskeresés, származás, vallás és hit - erre épült föl az est.
 Azokat a gondolatokat idézi föl, amik a költőt és kortársait, barátait foglalkoztatták az akkori események, törvények kapcsán, és amik őt foglalkoztatták ezek kapcsán. Történeteket mesél, saját életéből és szüleiről, nagyszüleiről- a gyökereiről. De erős korrajzot is kapunk: megtudjuk, miként helyeselték a zsidótörvényeket a kor egyes jeles személyiségei. Elhangzik az 1944-es könyvégetésnek áldozatul eső írók hosszú listája. Neves írók - Szép Ernő, Bíró Lajos, Nádas Péter, Spiró György - és maga Bálint András vall arról, miként szembesült származásával, miként tekintett zsidóságára, hogyan találkozott a megbélyegzéssel. A főszereplő persze Radnóti, de a kortárs szerzők és Bálint András történetei a jelenre is utalnak.
A művész így vall erről: „Valahányszor költői estet készítettem (Kosztolányi, Szép Ernő, Radnóti, Babits, Márai, Arany), mindig kicsit magamról is beszéltem. Most Radnóti költészetében azt keresem, ami az ő magyarságtudatáról, zsidóságáról és katolicizmusáról szól, és szeretnék beszélni a saját családomról, a gyökereimről. (…)A közönség körbeül, egy térben vagyunk, együtt gondolkodunk.”
Bálint nekünk mesél, velünk gondolkodik, s az előadás egy-egy pontján le is ül a nézők mellé. Még azt is eléri, hogy a közönség vele mondja a Nem tudhatom-ot. Talán ettől lesz nagyon személyes, és megható az előadás. S legnagyobb erénye abban rejlik, hogy képes a közönséget gondolkodásra késztetni.
|
|
 |
|
