Meghódítjuk a világot!?
szerző: Kinga
New York nem egy magyar hírességet nyelt el, fogadott be hosszabb-rövidebb időre.  Állítólag olyannyira meghódította ez a kicsi ország New York City-t, hogy a 60-as években efféle felirat díszelgett egy hollywoodi filmstúdió bejáratán:  "Magyarnak lenni azért önmagában még nem elég." Ha pedig végignézzük az alábbi életutakat, akkor bizony igazat kell adnunk ennek. Bár nem árt még hozzá valamennyi tehetség is, melyet aztán az üzleti világ felkarolhat.

Online újság lévén szívünkhöz a legközelebb állóval kezdem: Joseph Pulitzer, amellett, hogy az amerikai újságírók legnagyobb presztízzsel járó díjának posztumusz alapítója, ő személyesen is felelős a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásáért. De ne csak a negatívumot lássuk ebben, ha nincs az a bizonyos versengés  William Randolph Hearst sajtómágnással, akkor jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényei maradnak leleplezetlenül. Pulitzer akkor keveredett a tengerentúlra mikor elszegényedett családja és a katonaéletben látta magának a kiutat, ám beteges alkata és gyenge szeme miatt "csupán" az amerikai sereg vette fel. Innen már minden fokozatosan épült tovább, politikai ambíciók, újságírás, New York...

Folytatásban egy kis zene és Bartók Béla. Azt mindenki tudja, hogy Kodállyal karöltve gyűjtötte a magyar zeneirodalmat, de azt már jóval kevesebben, hogy hazánk bizony nem volt oly büszke rá, így keveredett a zeneszerző, zongorista az Újvilágba. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején – Kodállyal és Dohnányival együtt – a Zenei Direktórium tagja volt. 1920-tól kezdve Bartókot hevesen támadta a jobboldali sajtó, többek között – román és szlovák gyűjtései kapcsán – hazafiatlansággal vádolva őt. Nyugaton hírneve azonban egyre nőtt, különösen az 1922-es és 1923-as angliai, párizsi, illetve hollandiai hangversenyútjainak köszönhetően. Első amerikai vendégszereplésére 1927-ben került sor. Majd a soviniszta megnyilvánulások miatt 1939-től kezdve egyre erősebben foglalkoztatta az emigráció gondolata. Műveit már korábban külföldre menekítette, és 1940 októberében feleségével együtt New Yorkba utazott.

Aztán következzék a színészi és filmes világ. Kérem szépen, itt aztán bővelkedhetünk nevekben, Dracula gróftól kezdve egészen a mai napig hírünk van, és nem rossz! Most egy olyan nevet emelek ki, aki a világot jelentő deszkákon mindig otthon volt és mindig hódított. Útja 1905-ben kezdődött Szabadkán, majd folyamatosan ívelt Nagyvárad, Királyi Színház, Royal Sörkabaré, Kristálypalota, Fővárosi Orfeum. Talán elmondhatjuk, hogy a kor összes pesti színházában föllépett. Kabos Gyula 1939-ben települt az USA-ba, ahol minden derékba tört alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. A filmvállalatok teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek. 1941. október 6-án hunyt el New Yorkban, Kobas néven temették el és sírjára csak jóval később akadtak rá.