|
|
| | | | | A hét asszonya |  szerző: Plecskó Edina |
A SzépRóza-monológok alcímmel futó színházi este az egyik legünnepeltebb kortárs írónk, Parti Nagy Lajos és Csákányi Eszter színésznő találkozásának eredményeként jött létre a Nemzeti Színházban. A hét különféle női karaktert bemutató egyszemélyes mű kifejezetten Csákányinak íródott, aki a tragikum és komikum határmezsgyéjén állva, azok folytonos egymásba játszásával mutat hiteles jellemábrázolásokat a közönségnek.
 Parti Nagy és Csákányi Eszter munkakapcsolata régebbi időkre nyúlik vissza, dolgoztak együtt a Katona József Színházban is, most pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál jegyében született meg A hét asszonya című színházi est, amely önálló életét a Nemzeti Színházban éli tovább Anger Zsolt rendezésében, Khell Zsolt díszleteivel és Izsák Lili jelmezeivel. S hogy pontosan ki is az a hét karakter, akit A hét asszonya bemutat? A párhuzamos sorsmonológokat egy kézimunka-előrajzoló, egy leszbikus fényképész, egy Amerikába férjhez ment magyar asszony, egy fürdőben dolgozó jegyszedőnő, egy villamosvezető-nő, egy bárzongorista, és végül – maga – a színésznő adja elő. A hét nő természetesen egy, ahogyan abban az egyben is több rejtőzik, de összeköti őket a nyelv és a színésznő maga. Tematikus, tartalmi kapocs tehát nem fűzi össze a részeket, ám ennek ellenére nem cserélhetőek fel a jelenetek, hiszen azok meghatározott sorrendjükkel egy olyan ívet adnak az estének, amely aztán a legnagyobb hatást éri el mindenki körében. A nagyon erős kezdést ugyanis egy finomabb, drámai folytatás követi, a végén pedig már a tiszta, erőteljes valóság látható, egy igazi, realista önvallomás.
A jelenetek között Csákányi új parókát és új külsőt kap, de talán a  legnehezebb lelkének folyamatos levetkőzése és újbóli kitárulkozása egy másik ember bőrébe bújva. Ám amiért Parti Nagy is őt „szemelte ki” az est előadójának, úgy a közönség sem csalódhat, hiszen az a hitelesség, amit a színésznő közvetíteni tud, garantálja az est sikerét, ahogy azt is, hogy a számtalan személyiség között saját identitását is meg tudja őrizni. S hogy milyen térben történik meg mindez? Újbóli elem ez a karakterek összefogásának segítésére, hiszen a kocsmát, presszót és kávéházat idéző „hordozható” tér kitűnő alkalmat nyújt a kitárulkozásra, az emlékidézésre és a játékra. Arra a Csákányi-játékra, amelyen keresztül Parti Nagy is megtudni igyekszik, kik is az ő tollából született karakterek és ő maga ki bennük.
„SzépRóza bekap veled egy konyakot a Gombáb
SzépRóza párnájára Gagarin van ráhímezve.
SzépRóza élete szép, prózai.
SzépRóza lelke csupa hattyú.
SzépRóza lábszára csillog szüretkor.
SzépRóza hintaja a hatos villamos.
SzépRóza fejére vér és must csöpög.
SzépRóza kíváncsi, mi az a halvacsora.
Parti Nagy kíváncsi, ki az a Csákányi.
Csákányi kíváncsi, ki az a SzépRóza.
Kíváncsi-e valaki, mi az a széppróza?”
(Anger Zsolt)
|
|
 |
|
