Shakespeare lopta Hamletet Hegedüs Géza- Kónya Judit: Kalandozás a dramaturgia világában. Hamlet, dán királyfi (részlet) A dráma témája, illetve Hamlet alakja eddigi tudtunkkal először Saxo Grammaticus, a XIII. században élt dán krónikás latin nyelvű művében fordul elő. Saxo meséli el a szerinte az előző, tehát a XII. században élt Amlethus királyfi, majd király történetét. Ez az Amlethus megtudja, hogy apját megölték a gyilkos az áldozat öccse volt, aki a helyére ült, és azóta zsarnoki módon uralkodik. Uralmát erősíti, hogy a titkos gyilkosság után feleségül vette a halott király özvegyét, vagyis korábbi sógornőjét. Amlethus, hogy bosszút állhasson, úgy tesz, mintha megtébolyodott volna, így meg tudja közelíteni a gyilkos nagybácsit, akit megöl, és mint apjának törvényes örököse, elfoglalja a trónt. A szépirodalmi műbe kívánkozó téma történelmi hitelessége igen kétséges. A skandináv népek középkori krónikáiban erősen keveredtek mondai, nép körében kialakult mesés és novellisztikus, vagy az egykori valóságot pletyka érdekességekkel eltorzító elemek, és a különböző krónikások történetei minduntalan ellentmondanak egymásnak. (...) Ma például az a tudományos vélemény, hogy Amlethus vagy egyáltalán nem élt, és alakját vagy Saxo, vagy valaki, akitől ő hallotta a történetet, novellisztikus képzelettel találta ki; vagy ha talán hasonló eseménysor elő is fordult a dán uralkodói körökben, ez sokkal korábban, mág a vikingek megjelenése előtti időkben, tehát az I. évezred végső századaiban eshetett, és semmiképpen sem Elsinore-ban, azaz Helsingőrben, ahová a későbbi irdalom helyezte. Saxo krónikája azonban ismeretes volt Dánián túl is. Ismerte a XVI. Századbeli ismert francia író, Belleforest is,  aki Tragikus történetek című novelláskötetében átdolgozott és most már kifejezetten szépirodalmi formában mesélte el a dán Amleth herceg történetét. Belleforest könyvét ugyan idővel angolra is lefordították, de Shakespeare-nek valahonnét előbb is ismernie kellett, mivel a francia novelláskönyv csak 1608-ban jelent meg angolul, a Hamlet dráma pedig alighanem 1601-ben készült el. Arról pedig nincs tudomásunk, hogy Shakespeare tudott volna franciául. (...) Talán valaki franciául olvasta, és elmesélte neki a tartalmát. De annyi bizonyos, hogy már az 1580-as években volt egy angol nyelvű dráma Hamlet történetéről. Szövegét nem ismerjük, de 1589-től kezdve több ízben említik, többször is felújítják. Az irodalomkutatás úgy gyanítja, hogy Thomas Kyd, a Shakespeare előtti angol reneszánsz drámairodalom egyik legjelentékenyebb és nagy hatású szerzője írhatta. Shakespeare nyilván ismerte ezt a művet. És egészen bizonyosan ismerte Kyd leghíresebb, máig is közismert drámáját is, a Spanyol tragédiát, amelyben egy, a színjátékon belül eljátszott színjáték határozza meg a cselekmény további menetét. Ez adta az ötletet Shakespeare-nek az ötletet ahhoz, hogy Hamlet egy dráma megírásával és előadásával leplezze le a bűnöst. Saxo, Belleforest és Kyd mellett azonban nem kisebb jelentőségű lehetett a cselekményformálásban Oresztésznek az ókori görög drámairodalomból jól ismert tragikus története. Shakespeare reneszánsz költő, és reneszánsz legfőbb minta és példaképe a görög és római antik irodalom. Oresztész története pedig a legtöbbször megragadott téma az egész görög drámairodalomban: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész egymás után más-más felfogásban fogalmazta drámává. De akármilyen volt a felfogás- a téma azonos: egy királyt (Agamemnont) egy közeli rokona (Aigisztosz) megöl, elfoglalja a trónját és feleségül veszi a feleségét, akivel már előzőleg is bűnös szerelmi viszonyt folytatott. Idővel a megölt király fia (Oresztész) haza tér külföldről, megtudja egy földöntúli lénytől (Apollón isten), hogy apja miféle gyilkosság áldozata lett, mire bosszút áll. Shakespeare Hamletjének tartalmát ugyanezekkel a szavakkal elmondhatjuk. (...)