Szerelem. Gyűlölet. Végzet. Súlyos titkok. Sokak szerint ezek elengedhetetlen kellékei egy jó könyvnek. Lorenzo Carcaterra Egy gengszter című regényében mindez megtalálható. Érdemes elolvasni, ám vigyázat – bármily közhelyesen hangzik is -, ha egyszer belekezdtünk, nem tudjuk majd lerakni! Angelo Vestieri, a huszadik század utolsó New York-i gengsztere. Fogadott, majd később kitagadott fia, Gabe, naponta meglátogatja a haldoklót a kórházban. A betegágynál ismerkedik össze Maryvel, e furcsa asszonnyal, akinek a várakozás hosszú órái alatt egész élettörténetét elmeséli, illetve aki Angelo életének számára eddig ismeretlen mozzanatairól is lerántja a leplet. Az olvasó előtt lassan bontakozik ki egy igazi múlt századi gengsztertörténet, egy keresztapa históriája – egy ízig-vérig családregény. Miközben tanúi lehetünk, hogyan válik Vestieri félénk kisgyerekből az egyik legrettegettebb maffiavezérré, képet kaphatunk a huszadik századi alvilág alakulásáról, illetve gyökeres megváltozásáról is. Carcaterra jellemábrázolásai regénybe illőek, a sztori, a leírások dokumentumszerűek. Ahogy egy jó krimihez illik, a végkifejlet azért tartogat meglepetéseket. Amerikai kritikusai szerint az író - aki televíziós és filmforgatókönyveket is alkotott - ezzel a művével megteremtette a "dokumentumkrimi” műfaját.
A főhős, Angelo Vestieri, aki még a régi vágású gengszterek közé tartozik. Tartja magát a bűnözőlét íratlan szabályaihoz, nőket és gyerekeket nem gyilkol, s van benne valami fenséges elegancia. Bár kegyetlen is tud lenni, ha kell – a műben igen gyors iramban követik egymást a bandaháborúk, kivégzések és gyilkosságok – az olvasóban mégis valamiféle tisztelet ébred iránta, holott józan eszünkkel tudjuk, ő is csak egy bűnöző, erényeitől függetlenül. Az Egy gengsztert az teszi különlegessé és különbözteti meg a többi gengsztertörténettől, hogy nem csupán a történéseket, a gengszterek cselekedeteit írja le, hanem azok mozgatórugóit is. Bepillantást enged a gengszterek lelkivilágába. Nemcsak mint bűnözőket ismerhetjük meg őket, hanem mint embereket is. Embereket, akik ugyanúgy éreznek, szeretnek, félnek, babonásak – vagy babonásabbak! – mint mi, vagyis az átlagemberek A könyvet olvasva ráébredhetünk, hogy a mi világunk sem kevésbé kegyetlen, itt is farkastörvények uralkodnak, akárcsak az alvilágban, legfeljebb itt nem golyóval végeznek valakivel, hanem a csőd szélére kergetik vagy addig intrikálnak, míg ki nem rúgják az ellenfelet.
A szerző nem akar ítélkezni hősei felett. Megmutatja emberi és kegyetlen oldalukat is, a döntést pedig az olvasóra bízza. Carcaterra maga is olyan környéken nőtt fel, ahol gyakori a bűnözés, nevezetesen Manhattanben, a Pokol konyháján. Sleepers - Pokoli lecke című regénye, illetve az abból készült film, melynek főbb szerepeiben Brad Pitt, Robert De Niro, Dustin Hoffman és Kevin Bacon láthatóak, szintén itt játszódik.
Angelo Vestieri, a huszadik század utolsó New York-i gengsztere. Fogadott, majd később kitagadott fia, Gabe, naponta meglátogatja a haldoklót a kórházban. A betegágynál ismerkedik össze Maryvel, e furcsa asszonnyal, akinek a várakozás hosszú órái alatt egész élettörténetét elmeséli, illetve aki Angelo életének számára eddig ismeretlen mozzanatairól is lerántja a leplet. Az olvasó előtt lassan bontakozik ki egy igazi múlt századi gengsztertörténet, egy keresztapa históriája – egy ízig-vérig családregény. Miközben tanúi lehetünk, hogyan válik Vestieri félénk kisgyerekből az egyik legrettegettebb maffiavezérré, képet kaphatunk a huszadik századi alvilág alakulásáról, illetve gyökeres megváltozásáról is. Carcaterra jellemábrázolásai regénybe illőek, a sztori, a leírások dokumentumszerűek. Ahogy egy jó krimihez illik, a végkifejlet azért tartogat meglepetéseket. Amerikai kritikusai szerint az író - aki televíziós és filmforgatókönyveket is alkotott - ezzel a művével megteremtette a "dokumentumkrimi” műfaját. 
Tartja magát a bűnözőlét íratlan szabályaihoz, nőket és gyerekeket nem gyilkol, s van benne valami fenséges elegancia. Bár kegyetlen is tud lenni, ha kell – a műben igen gyors iramban követik egymást a bandaháborúk, kivégzések és gyilkosságok – az olvasóban mégis valamiféle tisztelet ébred iránta, holott józan eszünkkel tudjuk, ő is csak egy bűnöző, erényeitől függetlenül. Az Egy gengsztert az teszi különlegessé és különbözteti meg a többi gengsztertörténettől, hogy nem csupán a történéseket, a gengszterek cselekedeteit írja le, hanem azok mozgatórugóit is. Bepillantást enged a gengszterek lelkivilágába. Nemcsak mint bűnözőket ismerhetjük meg őket, hanem mint embereket is. Embereket, akik ugyanúgy éreznek, szeretnek, félnek, babonásak – vagy babonásabbak! – mint mi, vagyis az átlagemberek