|
|
| | | | | A tánc, mint inspiráció |  szerző: Tóth Tamara |
Hogyan lehet táncról szóló kiállítást rendezni? A mozgásról, erőről, dinamizmusról szóló művészetet hogyan lehet állandó keretek közé szorítani, és a mozdulatlanságban is megmutatni annak lényegét? A Nemzeti Táncszínház erre keresi a választ júniusi kiállításában.
 A tánc, mint inspiráció című tárlat a Nemzeti Táncszínházban, azon belül pedig a Kerengő Galériában látható az intézmény júniusi kiegészítő programjaként. A Nemzeti Táncszínház a kezdetektől teret biztosít és támogat társművészeteket is, fontosnak tartja, hogy ne csak a tánc körül forogjon minden, igyekeznek minden ahhoz akárcsak távolról kötődő jelenséget megragadni. A színház ezt elsősorban kiállítások formájában valósítja meg. A helyszín egy időben két tárlatnak is helyet adhat, és a koncepció úgy épül fel, hogy a Táncszínház Galéria elsősorban a kortárs képzőművészeknek ad teret, a Kerengő Galéria pedig legtöbbször fotókiállításoknak ad otthont. Természetesen nem kell a Táncszínház valamelyik előadására jegyet váltanunk, ha meg szeretnénk nézni valamelyik kiállítást. A tárlatok ingyenesen látogathatók az előadások előtt, a szünetben, előadásnapokon este 9-ig, és a pénztár nyitvatartási ideje alatt is, 13:00-18:00-ig.
 Jelenleg tehát Nasser Hammadi és Brassai Gabriella munkája során született képek rendeződtek kiállítássá. A tánc, mint inspiráció című tárlat azért különleges, mert a fotók folyamatot ábrázolnak, és majdnem két évig tartó munka eredményét láthatják az érdeklődők. Nasser Hammadi, aki eredetileg fénytervező, 2006 augusztusában készített fotókat az általa tartott kurzuson. A fényképekről aztán Brassai Gabriella alkotott először grafikákat, majd festményeket. Fénykép, grafika, festmény hozza létre tehát a sorozatot, ami az eredeti mozgó pillanatból született. A fénykép, igaz mozdulatlan formában, de megragadja és ábrázolja a valóságot, a grafika már stilizálja azt, végül a belőle készült festmény már absztrakt élményt ígér. Az egész kiállítás azt sugallja, hogy a tánc dinamikus művészete igenis „bezárható” a fotózás és a képzőművészet által létrehozott keretekbe, és ha veszít is eredeti mondanivalójából és kifejezésmódjából, valójában megújul, és még többet tud adni más művészeti ágak leképeződésében.
|
|
 |
|
