 szerző: Plecskó Edina
Vári Éva és Kulka János neve már első hallásra is garancia lehet egy kitűnő színészi játékot hozó darab megnézésére. Az elméleti felvetést pedig a legtöbbek esetén minden bizonnyal gyakorlati megerősítés is követi, ha ellátogatnak a Thália Színházban futó Hat hét, hat tánc című darabra, amelyet a 2006/2007-es évadban a Színikritikusok díjával jutalmaztak.
A darab szereplői Lily és Michael, két, egymástól teljes mértékben eltérő egyén kapcsolatának alakulását mutatja be a tánc segítségével. A darab címe egyben egy tánciskola nevét rejti, amely intézmény tanára az a meleg, durva modorú férfi, akit egy nyugdíjas lelkészfeleséghez közvetítenek ki tánctanításra. Az alapszituáció adta lehetőségeket igen jól kiaknázták a rendezés során, a Richard Alfieri jegyezte és Parti-Nagy Lajos fordította darabban a kitűnő poénok és humoros elemek mellett az est folyamán igazi érzelmi mélységekbe is eljuthatunk. A két ellentétes ember között ugyanis barátság szövődik, e meghitt folyamat intimitását pedig az igen hitelesen játszó színészek mellett a tánccal lehet leginkább kifejezni. Így szolgálja kitűnően egy valódi színházi élmény létrejöttét a bemutatott 6 fajta tánc is, a swing, a tangó, a bécsi keringő, a foxtrott, a cha-cha-cha és a kortárs tánc, amelyek nemcsak vizuális, hanem lényegi, tartalmi többletet adnak a darabnak.
|
|
|
szerző: Pásztor Alíz
Mi másról is szólhat egy bulvárosnak jellemzett darab, mint magáról az emberi kapcsolatokról, előítéletekről, magányról, öregségről, vagyis magáról az emberi életről.
A történet (ahogy a díszlet és a színészi játék is) egyszerű és ütős: Lily, a jómódú nyugdíjas lelkészné táncórákat vesz a nyers és cinikus Michaeltől. Megismerkedésük kezdetétől, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, minden dramaturgiai fordulópont egy táncba van beleírva: hat hét, hat tánc (swing, tangó, bécsi keringő, foxtrott, cha-cha-cha, kortárs tánc), amelyek valójában leckék az életről. A darab eközben egy jól megírt „bulvárszínház” – ahogy Kulka János mondta, hogy sírhassanak és nevethessenek a nézők, akár egy tipikus amerikai giccsfilmen – ,de elkerüli a giccs keményebb fogalmát, s lebecsülni sem kell, hiszen ha nem is az irodalmi, magasztos értékét tartják fontosnak, kitűnő szerepet kínál két színésznek, akik ha tudnak élni a lehetőséggel, sziporkáznak benne. Így lett ez Vári Éva (Lily) és Kulka (Michael) esetében is.
A nevetést (és a sikert) a témából fakadóan több minden is biztosítja: maga a tánc elsajátítása adja a helyzetkomikumot, az eltérő stílusú emberek a jellemkomikumot. A szöveget sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a fordító Parti Nagy Lajos, akinek szóleleményei, iróniája (és trágár kifejezései) a közönség nagy részében csak komikusabb hatást keltenek, és olykor „perverz örömöt” biztosít a színész számára, vallotta Kulka. A 2006-os magyarországi premier után a közönség állva, tapsolva ünnepelte a színészeket, de azóta sem csökkenő népszerűségnek örvend, s most júniusban is műsorra tűzték a Thália Színházban.
|
|
