Teller Ede - "a hidrogénbomba atyja"
szerző: Plecskó Edina
A nukleáris fegyverek megteremtői az egyik legnagyobb hatalommal, az emberek élete feletti ítélkezés szerepkörével ruházták fel e harceszközök felhasználóit. Mindennek etikai vonzata természetesen nem hanyagolható el, de jelen cikk fókuszpontját most az e témakörben világhírnevet szerző Teller Ede gyakorlati intézkedései képzik.

Az 1908-ban született Teller már ötéves korában a számok szerelmese volt, a Mintagimnáziumban eltöltött középiskolai évek osztálytársainál való sokkal nagyobb matematikusi tehetségét is bebizonyították. A Műegyetemen eltöltött évek alatt Neumann Jánossal, Wigner Jenővel és Szilárd Leóval is megismerkedett, majd ezek után – a Numerus clausus törvény miatt – Karlsruhe, München és Lipcse egyetemein képezte magát tovább. Ez utóbbi helyen a rá nagyon mély hatást gyakorló Heisenberg előadásait hallgatta. Az iskolai évek befejeztével és 1930-as fizikusi ledoktorálása után egy Bohr és Einstein vezette kutatócsoporthoz csatlakozhatott. 1935-ben Gamow meghívására az Egyesült Államokba érkezett, szoros együttműködésük eredményeként a Gamow-Teller tétel, illetve egy atommagfúzióról szóló közös dolgozat született meg.

Az 1939-ben erősödő német nukleáris program veszélyeit felfedezve Wignerrel és Szilárd Leóval egyetemben rávették Einsteint egy Rooseveltnek írandó figyelmeztető levél írására, 1941-ben Teller már az atombomba előállítására létrejött amerikai Manhattan-tervbe kapcsolódott be. A Los Alamos-i laboratóriumban Oppenheimer vezetésével megalkották az első atombombát, 1952-ben pedig az első sikeres hidrogénbomba kísérletet is elvégezték. Teller nagy energiával küzdött egy új termonukleáris kutatólaboratórium létrehozásáért, aminek eredményeképpen az amerikai Atomenergia Bizottság Észak-Kaliforniában megalapította a Lawrence Livermore Laboratóriumot, ennek tanácsadója, igazgatóhelyettese, majd igazgatója is lett. 1962-ben Kennedy elnöktől a kémia és fizika területén elért eredményei okán Fermi-díjat vehetett át. A nyolcvanas években ő kezdeményezte a csillagháború néven ismertté vált rakétaelhárító-rendszer kifejlesztését – a tudomány egyik „leginkább gondolattelibb államférfiának” nevezte őt Wigner Jenő. 1990-ben Magyarországra történt látogatásával egy évben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, 1994-ben pedig Göncz Árpádtól kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrendjét. Mindezek mellett a Magyarság Hírnevéért kitüntetéssel és 2001-ben, két évvel halála előtt Corvin lánccal is gazdagodhatott.