Melyik az ember, és melyik a disznó?
szerző: Szántó Sz. Erika
Orwell szatirikus társadalomkritikája mindenkibe beleülteti az alapvető skandalumot, miszerint "minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek."

„Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük." Jövendöli meg álmában a forradalom eljöttét az Őrnagy, aki a könyv által megjelenített sztálinista kritikában az elméleti lenin-marx vonalat képviseli. Az eredetileg szocialista beállítottságú Orwell könyve már itt kikezdhetetlen értékű, hiszen nemcsak, hogy rávilágít a korabeli Szovjetunió teljes egészére, a hazugságokra, a gyilkosságokra, az embertelen bánásmódra, de vissza is kérdez: jó ez vajon nekünk, és jó ez vajon nekik?


1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.

Az állatok, és gondolatot felvillantó öreg disznó eszméje alapvetően jó, a gond a gyakorlattal és megvalósításával van. Az Őrnagy halála után a konfliktusokat agresszívabban kezelő Napóleon (a regény francia nyelvű kiadásában César...) veszi át az irányítást. Sztálinhoz hasonlóan a hadsereg (jelen esetben kilenc kutya) segítségével biztosítja hatalmát, mellyel nemcsak félre állítja vetélytársát, Hógolyót, de a többi állatba is beleneveli a félelmet. (Igaz a juhok a rendszert támogató buta manipulált tömeg megfelelői csak újra, és újra az architektúra lebutított jelszavát skandálják:"Négy láb jó, két láb rossz.") Napóleon igazi diktátorrá válik és megváltoztatja az állati társadalom eredeti célját: akárcsak bárhol a világban a tézis, antitézissé, majd szintézissé válik, olyannyira, hogy a disznó a regény végére már teljesen emberi életet él. „Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó”.