|
|
| | | | | Királylányok messzeföldről |  szerző: Balogh Eszter |
A jelen pillanatban még Barcelonában tartózkodó kiállítás a középkori katalán-magyar kapcsolódási pontokat mutatja be. Főként dinasztikus kapcsolatokról lévén szó, egy furfangos nézőpontváltással az állami adminisztrációból, és ezáltal a történelemkönyvekből is kimaradt nők kerültek a középpontba.
 Azzal nem mondok újat, hogy akkoriban nem volt evidens dolog a szerelmi házasság. Királyi családok léteztek, akiknek az elsődleges szempont az volt, hogy a birtok, az ország megmaradjon, egyben maradjon, és ha lehet, még gyarapodjon is. Erre volt remek eszköz a házasság: elég volt hozzáadni az aktuális királylányt a szomszéd ország aktuális királyfijához, és némi családi kupaktanács és papírmunka után máris kétszer akkora volt a birtok, mint volt. Hogy a fiatalok ezt maguk között hogy rendezték le… erről nem szól a fáma, vagy legalábbis nem ez a fáma szól róla. Szól viszont egy Jolánta nevű magyar hölgyről (II. András lánya, IV Béla testvére), akit I. (Hódító) Jakab spanyol király vett feleségül, és kapcsolatuk, hogy úgy mondjam, gyümölcsöző volt. Ez szám szerint tíz gyermeket jelent, ami nem feltétlenül volt előnyös, amikor a föld elosztása került szóba a fiaik között… de talán ez volt Jakab legkisebb ballépése, ami az ország irányítását illeti.
Nagyjából két évszázaddal később fordult az érme, mikor Mátyás király egyaragóniai nőt vett feleségül, Beatrixot. Talán csak a rossz májam teszi, de azt hiszem, Beatrix tipikusan az a nő volt, akinek összesúgtak a háta mögött a palota folyosóján. Már a koronázási lakomájánál elérte, hogy az addig jól bevált ülésrendet a királyi asztalnál megváltoztassák, é s az uralkodó pár közelében csak a legközelebbi rokonok és a legelőkelőbb követek foglalhassanak helyet. Mátyás halála után pedig nem nyugodott bele, hogy a hatalom Corvin János kezére fog szállni. Intrikáinak lett is eredménye, ha nem is a trón, de János házasságának megakadályozása. Abszolút öncélúan egyébként, mert ő közben II. Ulászló kegyeire pályázott – na nem szerelemből, csupán a jó házasság reményében. Ulászlónak nem igazán fűlött a foga a frigyhez, de szerencsére Bakócz Tamás pap segítségével kijátszották a hölgyet, aki csak évekkel később ismerte be csúnya vereségét. Mentségére csak annyit írhat az utókor, hogy a szóbeszéd szerint vele együtt honosodott meg a Kárpát-medencében a sakk és a marcipán, mindannyiunk legnagyobb örömére.
Akinek a reneszánsz udvari pletykáktól kedve kerekedett, az 2009. szeptember 7-től november 29-ig tekintheti meg a kiállítást A Magyar Nemzeti Múzeumban. Addig pedig a Múzeumok Éjszakáján kaphatunk egy kis ízelítőt a középkori életérzésből.
A királylányok messzeföldről június 20-án bővebben:
http://www.hnm.hu/hu/progr/EventCalendar.php?y=2009&m=6&d=20
|
|
 |
|
