Zenébe oltott hatalom
szerző: Plecskó Edina
Egy adott ország állampolgáraiként, a nemzetünkhöz való emocionális kötődésünk és identitástudatunk kifejezésére az anyanyelvünkön felcsengő himnikus énekek szolgálnak a legékesebb példával. A himnuszok hazafias szövegeit felölelő dallamvilág olyan érzelmi többletnyújtásra képes, melynek hatásait egy-egy nemzeti ünnep, világ-vagy sportesemény okán mindenki igazolni tud.

A nemzeti himnuszok egy adott állam alkotmányának hivatalos állami jelképeként szolgálnak, de mellettük az egyes népcsoportok közös identitásának zenei kifejezését is hagyományosan elfogadják. Ez utóbbira talán legismertebb példa hazánkban a Csanády György tollából 1921-ben született székely himnusz, amely bár évtizedeken keresztül tiltott dalnak számított, mégis hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon egyaránt – tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a Himnusszal és a Szózattal a Mihalik Kálmán által megzenésített művet. A himnuszok fajtáit gyarapítandó különféle egyházi – Mária himnuszok és verses zsolozsmák –, valamint történelmi dalokkal is bővült e zenék tárháza. Így említhetjük a mai német himnuszra hajazó Haydn komponálta osztrák császári himnuszt, a dallamában ezzel megegyező náci himnuszt; vagy az 1904-ben magyar nyelvre is átültetett, a kommunizmus egyik megmaradt jelképének számító Internacionálét, ahogyan az 1944-ben az ennek helyére került Mihalkov és Alekszandrov kettőse által megszületett szovjet induló is történelmünk részét képezte. Mindezen autentikus dallamok megírására az egyes országok, nemzetek különféle hagyományai és ideológiái predesztinálták őket, s ezek örök, olykor elrettentő szimbólumként állhatnak majd a későbbi nemzedékek előtt.

Nem úgy a magyar himnusz, a szívünkhöz oly kedves és elfogultság nélkül az országok dalai közül az egyik legszebbnek kikiáltható nemzeti dal, amely mind gondolatiságában, mind dallamvilágában nagyszerűt nyújt. Természetesen, az 1823-ban Kölcsey által született mai himnuszunk előtt is léteztek az embereket közösséggé kovácsoló néphimnuszok: a katolikus magyarság számára a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, a reformátusoknak pedig a 90. zsoltár. A Berlioz és Liszt Ferenc komponálta és a hatóságok által többször betiltott Rákóczi-nóta is nagyon népszerű volt. Az 1844-ben Erkel megzenésítette Kölcsey mű végül 1903-tól válhatott országunk törvényes himnuszává, amely egyfajta imát és fohászt involváló dal méltán képviseli nemzetünket történelmi értelemben és földrajzi határokat átlépve egyaránt. E büszkeséget kifejezendő, 2006-ban Budakeszin felavatták a Himnusz szobrát is V. Majzik Mária jóvoltából, aki egy kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotást hozott lére – ebben egy kör sugarai mentén jelennek meg a vers sorai, közepén pedig egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.