"Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak."
Török Szultán eddig talán méltóan ismeretlen levele akkor repülhetett a könyvlapok közé, amikor a harmadik fejezet első harmadában Evelyn hosszas tisztálkodással megszabadult a rátapadó sártól, és besietett a szalonba.
"Ketves Fijjugg?
Naddj gyémándról vann szó. Beszél. Jetek Evvel ynnel. Mittt akkkartog! Hova juttni?! A drágagő van vadj. Leg alább eddj millió fontt. Sterling. Valami fedgyenccé. Dzsimm Hogannek hivják. Te ovakoggyattok Eddy Rancingdtol. Merd inkorre?gt. Álmodoszó. Gaphad tőllem a fejére eggy nagyod a kőzgasszán biszkállóval. Ami 1. sújjos fém dártty. Ámpár. Szerelmes Evelynbe. Lánny is kén. Kénnye. Kénne. (Nem, givánndd! Dörllentő.) neki meg a gyémánd is. Mosd hasszug kiccsit. Mar! hasság. Mintt amit? Ő. Csinál. Eszt én írom. Te ma nem dechettek sem. Mit. Vas sárnap De holnap. 7-főn kezdem kutattni. Mégg elfelejt?edtem asztt tat. Hodgy Csarlsz Gordon is mosd szapadul. Neki is kénne a sog béncc. Ja. És. Ha ruglakk is titttteket ne töröljettek velle. Csak a látszadértt. Van
Kiválló Tisztellleddel:
Marradddam."
|
