|
|
Az emberiség történelmét végigkíséri a drágakövek királynőjének állandó jelenléte, amely királyokat tett tönkre, vagy egy csapásra megváltoztatta akár egy koldus életét is. Kalandorok, zsoldosok, rablók keresik, kutatják a világ minden részén, napjainkban is. Akár a mesékben.
szerző: Antal Ferenc
 A drágakőnek a görögök találóan az Adamas nevet adták, amely magyarra fordítva legyőzhetetlent jelent. Hétköznapi nevén gyémántnak ismerjük. A ritkaságszámba menő kövek megtalálási körülményei általában helyi legendák, de ma már-geokémiai tulajdonságuknak köszönhetően-tudományos kimutathatóak a lelőhelyek. A gyémántok történetében számos olyan példány került napvilágra az emberi bányásztevékenység során, amely nyomot hagyott a történelem lapjain. Egyik legjelentősebb, a 16. században meglelt egyedi gyémánt, amelyet a Golcona vidékén bányásztak ki. A kő Sah néven vonult be a történelembe a maga 88,7 karát súlyával. Érdekessége, hogy három egymást követő Perzsa uralkodó neve van belevésve egy-egy évszámmal. A történelem viharai a moszkvai kincstárba sodorták, ahol jelenleg is található.
A Golcona környéki bányákból került elő egy szintén híres példány. A világ  legszebb fantázia-gyémántjaként emlegetett kő a maga 44 karátos súlyával és zafírkék színével a Hope nevet kapta. Csiszolása előtt egy francia utazó, egy bizonyos Tavernier 1668-ban vitte Franciaországba. A Francia Forradalom idején, a királyi kincstár kifosztásakor a kőnek nyoma veszett. Feltevések szerint viszont az eltűnt gyémánt került a Hope család birtokába az 1830-as években. Ezt követően kézről kézre járt, majd végleges helyére került Washingtonban, 1958-ban. Mivel egyik gazdájának sem hozott szerencsét, ehhez a gyémánthoz baljós legendák kapcsolódnak. De nem szakad itt vége a galconai bányákból előkerült drágakövek történetének, India területéről származik a Koh-i-noor-nak nevezett ,,fehér briliáns,, is. Ennek sorsáról keveset tudni, az indiai angol fennhatóság ideje alatt került a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába, majd 1850-ben a Viktória királynőhöz. A fényhegynek nevezett, mára már csak 108 karát súlyú gyémánt II. Erzsébet királynő koronájának egyik ékköve.
 A leghíresebb gyémánt azonban mégsem innen származik, hanem Pretoria területéről, mégpedig a múlt század elejéről. Nevét a bányavállalat igazgatójáról Sir Thomas Cullinan-ről kapta. Az elképesztő nagyságú, és súlyú kő (3106 karát!) szakértők szerint egy, még ennél is hatalmasabb gyémánt darabja volt. A gyémánt szintén az angolokhoz került, akik több kisebb-nagyobb követ csiszoltak belőle. Ezek a darabok az angol koronaékszereket díszitik azóta is. Ez a pár felsorolt drágakő csak néhány azok közül, amelyek még bányákban, a föld felszíne alatt várják, hogy előkerüljenek. Az emberi mohóság bármilyen eszközt képes felhasználni arra, hogy a megmaradt természeti kincseket a maga hasznára fordítsa. Mióta világ a világ, azok haltak meg a legtöbben a lelőhelyek, bányák közelében, akik soha nem látták a drágaköveket.
|
|
 |
|