Szentivánéji álom A parkban
szerző: Plecskó Edina
„Képzeljünk el egy tisztes társadalmat, amelyik majdnem ugyanannyira eltávolodott a szent dolgoktól, mint az időtlen költészettől, de nem valamilyen mítosznak vagy ideológiának adja meg magát, hanem egy nagy mű géniuszának. Innen nézve, ami ennek az új darabnak az alakjait és cselekményét megszállja, megindítja, fölemeli és megőrjíti, az Shakespeare „Szentivánéji álmának” szelleme.”

kép: Gordon Eszter, nemzetiszinhaz.huA kortárs német drámairodalom ünnepelt írója Botho Strauss e szavakkal ajánlotta 1983-ban megírt A park című színművét Peter Stein rendező számára, amely alkotás Forgách András remek fordításának köszönhetően, Alföldi Róbert rendezésében idén tavasszal a Nemzeti Színház repertoárjába is bekerült. S hogy miért kellett negyed századot várni erre a bemutatóra, arra több magyarázat is adható, de a darab mondanivalójának a mai ember számára legaktuálisabb volta megkérdőjelezhetetlen tény. Ugyanis nem mást, mint egy kilátástalannak tűnő, gyakran rémisztő társadalomképet vázol fel elénk a Shakespeare-től kölcsönzött karakterek segítségével.

kép: Gordon Eszter, nemzetiszinhaz.hu

Szentiván éjjelén, a mai kor egyik közparkjában játszódik a történet, melyben Oberon (László Zsolt) és Titánia (Nagy Mari) a pusztán agressziót és brutalitást ismerő földi emberek életébe próbálnak szerelmet és igaz érzelmeket csempészni, miután Oberon varázserőt ad Cypriannak, a homoszexuális művésznek (Rába Roland), hogy az általa készített amulettek segítségével bűbáj kerüljön a szereplőkre. Szerelmi bonyodalmak hosszas sora veszi kezdetét, amely a földi létet legerőteljesebben képviselő két házaspár Georg és Helen (Rátóti Zoltán és Schell Judit), valamint Wolf és Helma (Stohl András és Murányi Tünde) négyesén is megmutatkozik, de Erstling (Hollósi Frigyes) rejtett pedofíliáját vagy Titána ledérségét is említhetnénk annak okán, hogy a szereplők kicsinyes tettei mögött valódi érzelmeket keresnek. Az emberré válás folyamatába azonban mindenki belebukik. A tündérkirály és királynője vállalkozása tehát kudarcba fulladt, az embereket nem tudták a maguk szintjére emelni, sőt ők maguk váltak földi halandókká. A varázserejétől megfosztott Cyprian élete szintén csúfos véget ér, hőn áhított szerelme maga veri agyon és fosztja ki a parkban.

kép: Gordon Eszter, nemzetiszinhaz.hu

A környezet megkonstruálását Menczel Róbert díszlettervező jegyzi, aki a darabban uralkodó érzelmi sekélyességet egy sivár, kietlen vidék leképezésével erősítette meg. A jelmezeket megálmodó Daróczi Sándor pedig tipizáló ruhákkal látta el a szereplőket, Oberon és Titánia igen gyakran feltáruló meztelenségét azonban csak bőrkabátokkal fedi. A ruhátlanság ily gyakori volta felveti a kérdést, vajon mennyire tudható be ez a darab mondanivalójának szempontjából fontos elemnek, vagy öncélúság esete áll fenn. Annyi bizonyos, hogy a test színpadon való lecsupaszítása akkor képes a kellő hatást elérni, ha a szereplők a lelküket is képesek kitárni a nézőknek, s valóban elhitetni velük mondanivalójuk igazságát. S hogy ez mennyire sikerül, azt mindenki eldöntheti saját nézetében, ha ellátogat a modern drámairodalom e klasszikusává érett darabjára a Nemzeti Színházba.