Karikás Frigyes
szerző: Plecskó Edina
E heti moszkvai asszociációink között híres magyarjainkat bemutatandó a XX. századi magyar emigráns szocialista irodalom felé fordulunk, amely szférában kiemelkedő teljesítményt nyújtó – életrajzírók által „reneszánsz emberként” aposztrofált – Karikás Frigyes életét és munkásságát vesszük górcső alá.

Bár Karikás forradalmár tevékenységei mellett csak mellékesen foglalkozhatott irodalommal, tehetsége így is kibontakozódott. A szovjet regényei által is gyakran szerepeltetett kommunista mozgalom sajátságos, "pozitív hőse" testesült meg benne, amelynek ábrázolása a szocialista realista epika legfontosabb teendői közé tartozik. Fő irodalmi műve a Tanácsköztársaság harcait megörökítő történetek, amelyek megírását személyes emlékei segítették, továbbá ő fordította elsőként magyarra Hasek Svejkjét is. Polihisztor voltát írói tehetsége mellett gazdasági, politikai és katonai szervező munkában feltűnő képességei, valamint tudományos tájékozottsága is kiválóan jelzik.

Az 1895-ben Arad megyében született írót 1914-ben sorozták be huszárnak az orosz frontra, miután hadifogságba került, majd Moszkvába térvén csatlakozott a bolsevikokhoz, s részt vett az 1917-es moszkvai fegyveres felkelésben. 1918-tól a magyarországi forradalom eseményeiben tevékenykedett, bécsi emigrációja után visszatért Moszkvába, ahol gyárigazgató lett, s a moszkvai gazdasági akadémiát is elvégezte. Költeményei és néhány egyfelvonásos drámája mellett főként novellái által ismerhette őt meg az olvasóközönség, így első kötete A harminckilences dandár (1932) vagy második gyűjteménye, a Mindenféle emberek (Moszkva, 1932) című alkotásaival került közelebb az olvasókhoz. Ez utóbbiban a háború előtti paraszti és munkásélet típusainak, drámáinak realisztikus ábrázolását mutatja be aprólékos lélektani ábrázolásokkal, amely jellemleírások a Horthy rendszerben eltöltött börtönéveit idéző novelláiban egyre jobban elmélyülnek. Kíméletlen realizmussal tárja fel azokat a fizikai és lelki módszereket, amelyekkel a Horthy-fasizmus a kommunisták ellen harcolt. Karikás mindegyik novellája drámai összeütközésre épült, s ebben az értelemben a klasszikus magyar novellahagyomány folytatásai, de mégis csak egyes fejezetei egy hatalmas epikus sornak, azoknak a történelmi változásoknak, amelyek a háborút és a forradalmat hozták.

Karikást 1938-ban, halálának évében már súlyos betegség emésztette, de életművével mindörökre bevéste magát a szocialista emigrációs irodalmunk legkiválóbbjai közé. Műveinek nem csak dokumentumértéke és irodalomtörténeti helye van, eredeti művészi értékével és elevenségével szolgálja az utókor irodaloméhségét napjainkig is.