|
|
| | | | | Kakukkfészek |  szerző: Plecskó Edina |
Ken Kesey világhírű regénye, a Száll a kakukk fészkére a ’60-as évek Amerikájának kiúttalanság és otthontalanság-érzésével ad kitűnő látleletet korának társadalmáról. A nagy sikereket elért és a vászon mellett a színpadra is kívánkozó történet Dale Wassermann átiratának köszönhetően a világ számos országában színpadon is megtekinthetővé vált - hazánkban jelenleg a Szolnoki Szigligeti Színház repertoárját erősíti.
 A könyv saját élményen alapszik, miként 1960-ban egy kaliforniai kórházba önkénteseket kerestek különféle narkotikumokkal végzett kísérletekhez. A kórház elmeosztályán Kesey vállalta el a betegfelvigyázói munkát, s itt szerzett tapasztalataiból, élményeiből írta meg később számos nyelvre lefordított világhírű regényét. Ennek sikereit vitte tovább az 5 Oscar-díjjal jutalmazott film mellett a színpadi változat, amelyet az amerikai kontinens meghódítása után többek között Londonban, Párizsban és Tokióban is bemutattak. Az 1963-as New York-i ősbemutató sikeréhez nagymértékben hozzájárult, hogy az akkor pályája csúcsán lévő Kirk Douglas játszotta az egyik főszerepet, Magyarországon pedig a Vígszínházas premier után vitte színre sikerrel több társulat is a történetet – az idei évadban a Szolnoki Szigligeti Színházban, Radó Denise rendezésében láthatjuk a Kakukkfészek című darabot.
A történetet Bromden (ifj. Jászai László) szemével kísérhetjük végig, ahogyan  a regényt is maga az indián meséli el, ő követi leginkább Kesey gondolatait. Fejlődése igen érdekes, általa megláthatjuk, milyen, amikor egy menedéket kereső ember kinyitja az ajtót a világra. A kisstílű bűnöző, McMurphy (Barabás Botond) börtön helyett záratja magát elmegyógyintézetbe, ő az egyedüli normális ember a kizökkent világban, aki igen nehezen tűri a korlátokat. Hamarosan rájön, hogy az intézmény lakói semmivel sem bolondabbak nála, és megpróbál segíteni társain, akiket egyéniségüktől megfosztva áldoznak fel az álszent gyógyítás oltárán. Emberi méltóságuk visszaszerzéséért szít lázadást a keménykezű Ratched nővér (Sztárek Andrea) ellen, aki végül elektrosokkal próbálja megtörni a lázadást.
Radó Denise nem adott semmilyen plusz politikai töltetet a színdarabnak, ami önmagában is elég sok asszociációs lehetőségre ad alkalmat. Mindenki felismerheti azokat a gondolatokat, amelyeket a legfontosabbaknak tart, minden egyes helyzetet le lehet fordítani mindennapjainkra. Kesey története ugyanis nem csak a cselekmény szintjén áll helyt önmagáért, egyfajta jelképként tekinthetünk rá: ugyanolyan izgalmas sztori, mint amilyen alapos lélekrajz, emellett vadul gunyoros paródiája a társadalomnak, s egyszersmind aprólékosan realista rajza is - vélekedik a darabot fordító Bátki Mihály. A siker pedig tényleg nem egy-egy sztár jelenlétének, vagy a puszta véletlennek tudható be, a regényben található gondolatok és értékek átmentésével Wassermann lehetőséget teremtett arra, hogy ha darabja jó színház, jó színészek, jó együttes kezébe kerül, akkor a színpadon estéről estére újjászülessen a regény világa.
|
|
 |
|
