|
|
| | | | | A Hold sötét oldalán |  szerző: Simon Borbála |
Van egy hely Fejér megye délkeleti részén, a Duna jobb partján, ahol mintha lenne valami a vízben, mert olyan együttesekkel jutalmazta a magyar underground majd mainstream közönséget, mint a Quimby, a Hiperkarma vagy épp a Jazzékiel.
 De az is lehet, hogy a vaskohókból maradt vissza valami a levegőben, ami miatt az egykoron Dunapentelének, majd Sztálinvárosnak nevezett település csak úgy ontja magából a - kicsit ugyan az élet sötétebbik oldalát firtató – tehetségeket. Aztán persze lehet, hogy egyszerűen csak jó a zenei oktatás ott: Dunaújvárosban. A sikerhez persze nem elég a megfelelő hangzásvilág, jó szövegek is kellenek. A jó pontos definícióját firtatni lehet ugyan, meghatározni azonban képtelenség. Az mindenesetre elengedhetetlen tűnik, hogy a befogadó „magára tudja venni”, identifikálni tudja önmagát a szerző szavain keresztül. Szóljon az direkten kifelé a hallgatóhoz, legyen egy belső beszélgetés önmagunkkal vagy egy fiktív karakter történetét elmesélve. Szövegértelmező példák, kronológiai sorrendben.
Az ördög magyar hangja
A 93’-ban létrehívott Quimby zenekar az igazi áttörést a már magyar nyelvű, 99-es Ékszerelmére albummal érte el. Ezen szerepel az Androidő című darab, amit Android – ő és Android – időként is értelmezhetünk. Mindkettő arra utal, hogy nem vagyunk egyedül még a camera obscurában sem.
A sötétkamránkban megállhatunk több szóra is és elgondolkodhatunk az elmúlásról és halálról, az eredményt jómagunk úgysem látjuk majd, mégis hajtanunk kell érte, előre. Ráadásul, ha megállunk, abba beleőrülünk, ha csak gyorsan ki nem hányjuk magunkból a megállás kényszerét. Kiss Tibi szavaival ez mégiscsak jobban hangzik.
Aki nem tartotta féken a skizofréniáját
A Hiperkarma hét éves fennállása alatt csak két albumot adott a világnak, ebből az elsőt egyedül rakta össze a frontember, Bérczesi Róbert – korunk prófétája sokak szerint. Mégis a második, 2003-as Amondó lemezen folytatott BR a végtelenségig párbeszédet önmagával, úgy is mint „te nem gondoltál még arra sohasem, hogy a gonosz nem az, aki kínoz odabenn – hanem? – aki könyörög hozzád, hogy ereszd szabadon az a gonosz…” Nem csoda, hogy a folytatásra hiába vártak azok a sokak.
„Akik az értelmét keresik, mind élni felejtenek el”. A közönség pórul járt a titokkal, mert azt napvilágra kerülte után, már nem lehetett semmissé tenni. A tudatlanság mégis csak felszabadít.
„Bűn nyomja lelkem”
Két album anyagával lép május óta színpadra a Jazzékiel is. Sötét tónusú koncept lemez, olyan karakterekkel, mint Jenny - Egy kiskorú, drogos kurva, A rossz testvér - Ő csak hegedül, hogy nem vagytok egyedül soha, vagy Kamilla, aki fenn, a dombon élt, a tavasz óta aktuális Holy Shit.
Saját poklunk foglyai vagyunk, ha valamilyen, bármilyen keresztet cipelünk. Főleg, ha magunknak készítjük azt elő. Amennyiben a keresztünk a kereszt el nem készítése, akkor aztán végképp meg vagyunk lőve egy életre. Ha nem többre. Szimbólumokkal teleaggatott zóna, de megéri elveszni benne.
|
|
 |
|
