Szakadozó elme képekben
szerző: Baranyai Richárd
Schizophrenia avagy a köznyelvben hasadásos elmezavarnak is nevezett betegség. Kialakulásának okáról nem sokat tud az orvostudomány, feltételeznek genetikai hajlamot rá. De ez annyira nem is fontos, hiszen a kialakulással a vizsgált filmekben nem is foglalkoznak.

Társszerző: Várnagy Emma

Orvosi könyvemben két és fél skizophreniafélét különböztetnek meg. Megnevezésük igen bonyolult és ködös, ezért tehát egyszerűsítek és vegyük ùgy, hogy a.) film a.) eset, b.) film pedig b.)

a.) Egy csodálatos elme (Russel Crowe) melyben egy matematikus professzor a betegünk a II. világháború környékén. A film első órájában a néző, aki tudja, hogy egy megtörtént esetet felfdolgozó 4 Oszkáros drámát lát egy skizophren főhőssel, már-már csalódottan otthagyná az egy-kissé-paranoid-de-sikeres-tudósról szóló háborús-kódfejtős filmet, de ekkor egy gyors vágással az '50-60-as évek kórházában villantanak egy bizonytalan elektrosokkos kezelést, majd szép lassan leépül a prof képzelt világa és happy end, bár tudjuk, a skizophreniából nem gyógyult fel teljesen a beteg. A film képeiben egészen megnyerő, a "képzelt" barátok folyamatos jelenlétét jól érzékelteti. Gond csak azzal volt, hogy míg a film elején eléggé belülről szemléljük a schizophren emlét, a második felében teljesen kidobnak minket abból, pedig valószínűleg érdekesebb lenne végig egy helyről követni a prof. elmeállapotát. 
 


b.) Harcosok klubja (Edward Norton, Brad Pitt). Klasszikus esete a "skizophrenia a néphiedelemben"-nek, // Jekyll és Hyde szindróma // mikor a beteg elméje hasad és más-más személyek más-más tulajdonságaival éli meg saját és a képzelt karakterek életét. Ez a film, nevezzük vígjátéknak, akciófilmnek vagy ahogy tetszik, meg sem próbál racionális képet mutatni a betegségről és valószínűleg ez teszi élvezhetővé, sokkal inkább mint a közel ugyan olyan hosszú, ámde sokkal hosszabbnak tűnő Csodálatos elmét. Itt nem csak a schizophrenia a téma, hanem a fogysztói szemlétetben élő világ. A szabályok és a társadalom normái előli menekülés, és ennek a menekülésnek a másokra gyakorolt hatása. Mindez természetesen az éppen bomló félben lévő elme szemszögéből.



A két film, bár részben ugyanarról szól, mégis teljesen más képet fest elénk. A Csodálatos elme egy ember belső harcát mutatja be a saját hallucinációival, míg a Harcosok klubjában egy, az életével elégedetlen ember társadalmi norma ellenes megnyilvánulásait. Az már csak apró plusz, hogy ez az ember nem mer önmagától cselekedni és ezért létrehoz egy új személyiséget. Mindkét filmben kvázi "belülről" látjuk a betegséget, a beteg ember szemén és érzésein keresztül, de a "lebukás" valahogy a Harcosok klubjában sikerült ütősebbre. A Csodálatos elme egy megkapó életrajzi film valakiről, aki logikus gondolkodással "legyőzi" a schizophreniát, és ezzel nincs is semmi gond, de lássuk be, ha nem egy Nobel díjasról készül, nem négy, de valószínűleg egy Oscart sem kapott volna. Míg a Harcosok klubja, ami ugyan kitalált történet, de mégis üt, vág, és érzékletesen "odabasz" a társadalomnak, nem kapott, csupány egy jelölést, azt is a hangeffektus vágásra, hogy is van ez? Mindenesetre Russel Crowenak sokkal jobban áll a gladiátori szenvedés, a Harcosok klubja meg amùgy is kultfilm, szóval azt mindenképp látni kell, ha kiműveltnek akarunk tűnni!