|
|
| | | | | Hangos Mester és Margarita |  szerző: Várnagy Emma |
Azt hiszem a rádiójáték elmegy, mint színdarab. Ez az elméletem még akkor fogalmazódott meg, mikor nagymamám példájára én is rádió mellett próbálkoztam az alvással és akkor még színdarabok hangfelvételét adták éjjel, talán a Kossuth rádióban.
Én annyira nem élveztem ezt a műfajt, mert a.) nem tudtam elaludni vagy b.) arra gondoltam mennyivel szívesebben látnám élőben a színészeket és mert c.) hülyeségnek tartottam, hogy a cipőklaffogást és a levesszürcsölés hangját is “felvették” (persze csak abban a formában, ahogy a nézőtéren elképzeljük –és ezáltal hallani véljük- az effekteket). Ebből a szempontból én inkább hangoskönyv párti vagyok, vagy ha már színdarabról írok cikket, egy “jól” megcsinált rádiójátékkal próbálkozom!
Mostanra már felmerülhetett az olvasóban a kérdés, hogy a boszorkányság témához hogy jön A Mester és Margarita. Nos az összesen nagyjából 200 perces "előadásnak" arról a pár percéről lesz szó mikor Margarita Nyikolajevna boszorkány lesz. A boszorkánnyá válás folyamata: Margarita "eladnám a lelkem a Sátánnak…" mondata után megjelenik a küldött, Azazello, aki furcsa mód mindent tud a nőről és rejtelmes utasításaival elrendezi az alkut. A népmesékből jól ismert boszorkányi kotyvalékkal keni be magát Margarita (a kenőcsöt előzőleg Azazello adta neki) pontban fél tízkor meztelenre vetkőzve. Ekkor kezdődik a boszorkány(os)ság, és ez a rádiójáték csodája; hangtechnikailag elhitetni a hallgatóval, hogy a hölgy éppen változik át; a hangja magasabb és magasabb mire végül a szintén mesékből jól ismert boszorka kacagását hallatja.
A klasszikus seprűnyélen repülő boszorkány szerep után pedig hirtelen már modern értelmezést hallunk. Kicsit (ön)irónikus, hogy a szocializmus Oroszországjában, ahol "nem létezik al/túlvilág" jelenik meg a fővárosban maga a Sátán. Ebből persze következik, hogy a boszorkány is gonosz, csak éppen bibircsók nincs a vasorrán, hanem meztelenül gyönyörűen ragyogva asszisztálja végig az alvilági gyilkosoknak rendezett bált. A rossz boszorkány gonoszsága a kicsinyes bosszú is, hogy feldúlja kedvese tönkretevőjének, Latunszkijnak a lakását. A kérdőjel, vagy még inkább felkiáltójel csak a bál végén bukkan fel. A Sátán felkínálja Margaritának, hogy teljesíti egy kívánságát. Követelését. Margarita önzetlenül csak annyit kér, hogy szabadítsák meg Fridát, a szegény asszonyt kínjától. (…) Végül a bál után álomba merülnek (Margarita második kívánságához hűen a Mestert visszakapta, régi lakásukban voltak s az elégetett kéziratot is ‘újrateremtette’ Woland) Viszont ha csak ezt a rész hallgatjuk meg, nem derül ki, hogy végül is "varázslat volt-e az egész, hogy Margarita a hálószobájában ébredt-e és aztán, hogy nem maradt más hátra vízbefojtotta-e magát…", vagy hogy Woland tényleg mindenható???
|
|
 |
|
