|
|
| | | | | Ebédszünet Londonban |  szerző: Kinga |
Webkamerán eddig csak több-ezer méter magas alpesi csúcsokat szemléltem, hogy felmérjem milyen a hó-helyzet. Gondolom ez sokaknak ismerős. Azt is valószínűsítem, hogy sokaknak újat mondok azzal, hogy vibráló nagyvárosokat is lehet az interneten folyamatos élő közvetítéssel szemlélni. Bizonyára egyesek most az emberi jogok megsértésére fognak gondolni, másoknak a "Nagy Testvér" fog beugrani... De mi addig is induljunk egy londoni sétára... online.
Ha nem jártunk még ott, ha utazás előtt kicsit felfedeznénk, ha hazaértünk már, de nosztalgiázni szottyan kedvünk. Szóval irány a net! Persze közel sem lesz olyan teljes ez az út, mintha egy városnéző buszra szálltunk volna, ugyanakkor mégis kikapcsol egy kicsit.
 Első megállónk a Trafalgar square. Percenként kissé mozdul a kamera, autók cikáznak a győztes Nelson admirális 52m-es szobra körül, bár magából a szoborból csupán a csúcsát látjuk - elsőre akár járókelőnek is nézhetnénk, csak túl sokáig mozdulatlan. Az ügyesebbek - vagy, akik alaposabban megszemlélték már Londont - még a nevezetesebb épületeket is be tudják azonosítani Nationel Galery, St.Martin-in-the-fields, South Africa House, Charing cross... menjünk tovább.
Ha nem hisszük el, hogy London igenis tipikus 24/7 nagyváros (tehát mindig lüktet az élet és van valami kulturális esemény), akkor érdemes egy pillantást vetni a Covent Gardenre. Ezen a város szívében fekvő helyen találunk operát, színházat, pubokat, éttermeket, piacot, neves boltokat egyaránt. Csakúgy, mint járókelőket nappal és éjszaka. Innen továbblépve ereszkedhetünk bele az igazi bulikba és ennek fő városnegyedébe, a Soho-ba. Vibráló fények - hatalmas fényszennyezése a földnek - nagy választéka a kluboknak és a kameraállásoknak.
Oxford street. Buszok, boltok, emberek, és fák, amik kitakarják a látványt... mintha csak az ablakon néznénk ki. Ez nem olyan izgalmas. Lépjünk innen! Utolsó állomásunk előtt még vessünk egy pillantást a Westminster palota harangjára a Big Ben-re - már ha éppen nincsen kikapcsolva a 2007 Áprilisa óta működő élő közvetítés. Így kénytelenek vagyunk lelki szemeink előtt elidézni a hatméteres Óratornyot.
 Fő attrakciónak, pedig hagyjuk meg a London-Eye-t, mely pont ugyanolyan ideiglenes építménynek született, mint az 1900-as párizsi világkiállítás nagy durranása: az Eiffel-torony. A 135 méter magas óriáskeréknek, melyen 32 kabin kergeti egymást reménytelenül 0.9 km/h-val, eredetileg csupán 5 évre adták meg a működési engedélyt, majd ennyi próbaidő után véglegesítették. Innen aztán láthatjuk, hogy a föld gömbölyű (értsd: íves a horizont). Ugyan az 5 másodpercenként frissülő kép nem olyan, mint az eredeti élmény, de placebónak megteszi. Nem mellékes hozzáfűzni, hogy nappal sokkalta izgalmasabb látványt kapunk, mint éjszaka, mikor csak feketeséget és fénypettyeket nézhetünk.
Miután így "végigjártam" Londont - még olvasói kíséret nélkül - arra jutottam, olyan ez, mint egy élő performance, csak a résztvevők nem tudnak arról, hogy szerepelnek benne. Mondanivalóját kitalálni nem nehezebb, mint egy nagyon elvont F. Zámbó öcsi performancét (nem vaktában mondom, volt szerencsém hozzá...). Pop-art ez a javából. Hiszen anyagai azok, amik a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: autó, utca, telefonfülke... Vagy felfogható sok kis video-installációként, valami efféle címmel: A puszta valóság, A meztelen igazság... egy kis londoni média-design. Köszönöm, hogy velem utaztak!
|
|
 |
|
