Guy Ritchie és az ő tipikus filmjeiben látható tipikus London. De tényleg ez tipikus London.
Minden filmjében az alvilági real-estate-agentek és marijuana termesztők és a-hullákat-disznókkal-eltüntetők tűnnek fel a londoni pubokban és mocskos utcákon és kertvárosi autósüldözésekben. Tipikus. Minden filmjében kreatív módon teszik el a rosszfiúkat láb alól. Tipikus. Minden filmjében annyira megkavarja a szálakat, hogy ezek csak tipikusan Guy Ritchie filmek lehetnek. És persze annyira, hogy a végén ember legyen a talpán, aki még érti, mi is a helyzet. Talán föl kéne keresni egy tipikus londoni dealert... Nos, a három moziélményem:
1.) Blöff Miután megnézették velem a Ponyvaregényt, a Trainspottingot és még pár, történetét tekintve elég dúúúrva filmet, kissé félve ültem le a monitor elé egy újabb "kötelező kultfilmet" megnézni. Azt mondták Brad Pitt zseniális, a Blöffben kiderül, hogy nem csak jó testet tud alakítani, hanem tényleg vannak rejtett tartalékai. Elismerem, félelmem az ócska uncsi gegsztersztoriktól az első pár perc után elszállt. Akkor jött az, hogy basszus nem értem a filmet! Aztán jött Brad Pitt, mindenkit jól elkalapált, jófiúk, rosszfiúk satöbbi, satöbbi, minden ami csak kell... A Blöff tehát nagyon nagy ötöst kap, plusz azt, hogy hetekig ismételgettük a "jú lájk dö deeeeg? - dö vat? - dö deeeeeg! - oooooh jú mín the dooog?!" apró párbeszédrészletet...
2.) Spíler -Menjünk el moziba. -Jó mit nézzünk. -Nézzük a Spílert, mindenki azt mondja, hogy nagyon jó! - hát így kezdődött. A Blöff után elég pozitívan álltam a legújabb Guy Ritchie filmhez, igaz nincs benne Brad Pitt, de az orosz verőlegények és a kreatív öldöklés, valamint a maffia vonal, tehát a lehető legtöbb tipikus "összetevő" megtalálható. A történet viszont teljességgel érthetetlen (legalábbis számomra még a kis magyarázó kommentárok után is az volt) - bár ha valakinek az amerikai (vagy a briten kívűl bármely más) akcentusra állt rá a füle, az is sokat ront az esélyeken, hogy bármit is felfogon a történésekből. Hááát, gyenge hármas...
3.) A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső. NA NE! A Spíler után még egy Guy Ritchie?! Nagy nehezen két ülésből végignéztem, de csak azért, mert azt mondták, hogy a Blöfföt így még jobban fogom szeretni. Nem jött be. Kicsit uncsi, és vontatott. Mondhatni Guy Ritchie erősen keresgéli a hangot, ami a Blöffre talán meglett...
Nos azóta nem emlegetjük a kis beszélgetésrészletet és bár a Blöff tényleg nagyon jó, ... Guy Ritchire és filmjeire nem is tudom mit mondjak. Lehet más sorrendben kellett volna néznem őket. Monjuk időrendben (Ravasz az Agy...1987, Blöff 2000, Spíler 2008)? De beérném csak a Blöffel is. Sőt lehet nem úgy kellett volna hozzáállnom, hogy majd viszontlátom a londoni élményeimet? Lehet túl naív vagyok az ilyen férfias filmekhez... Ajánlom tehát a Blöfföt mindenkinek, a hölgyek meg a másik kettő helyett inkább nézzenek valami Londonban játszódó kedves sorozatot...
Minden filmjében az alvilági real-estate-agentek és marijuana termesztők és a-hullákat-disznókkal-eltüntetők tűnnek fel a londoni pubokban és mocskos utcákon és kertvárosi autósüldözésekben. Tipikus. Minden filmjében kreatív módon teszik el a rosszfiúkat láb alól. Tipikus. Minden filmjében annyira megkavarja a szálakat, hogy ezek csak tipikusan Guy Ritchie filmek lehetnek. És persze annyira, hogy a végén ember legyen a talpán, aki még érti, mi is a helyzet. Talán föl kéne keresni egy tipikus londoni dealert...
