Európa Kiadó. Gyorsan leírom, hogy el ne felejtsem. Persze, sehol egy toll, mikor kéne. Szóval azt hiszem, húsz év múlva nem lesznek olyan hősök, mint amilyenek a nyolcvanas évek hírnökei, azaz mint Vígh Mihály, Menyhárt Jenő, Bárdos Deák Ági, Müller Péter Sziámi, ef Zámbó István, fe Lugossy László, Pajor Tamás és sokan mások voltak.
A miértre adott válaszom pedig az, hogy a nagy szabadságból, amit ma demokráciának nevezünk, csak egy dolog hiányzik: a szabadságunk. Túl sok az individuum és azok akarata, és az életből való alázat hiánya. Sorra halnak meg ezek a régi hősök - Dénes József "Dönci", de Cseh Tamás és másik vonalon ugyan, de Ötvös Csöpi is. Vagy csak elfelejtjük őket. Mert ki lép fel például a Magyar Narancs hétvégi húsz éves szülinapi buliján? A 30Y, a Fine Cut Bodies, a Mystery Gang. Egyrészről persze érthető, miért.
Európa Kiadó – Európa Kiadó
Nincs most kedvem leírni. Azért legyen mégis egy kis popkultúra a nyolcvanas évekről. Cpg, F.O. System, Balaton, most hagyjuk. Trabant is volt már itt…
A.E. Bizottság, Neurotic, meg Európa Kiadó, na igen. A zsigereimben vannak ezek a zenék, vagy mi. Sose hallottam őket, de vérismerősek. Mindig kérdezem egyetlen megmaradt felmenőm, hogy milyen volt fiatalnak lenni akkor meg előtte, élni és érezni, de nem tud választ adni. Ilyenkor úgy érzem, megkésett ember vagyok, mint Beszterce vár ura. Nem múlik el ez az érzés soha, hiába. Úgy, ahogy ezek a zenék is örökre aktuálisak maradnak.
Neurotic – Brék
A Neurotic a legelső budapesti punkzenekarok egyike volt. A műfaj hírnökei. Azt képviselték, amit nyugati társaik, mind külsőben, mind zenei tudásban, mind ideológiában: tagadták az intézményesült, rohadt rendszert, a változásra voksolva inkább. Új hullám, aha. Ám Pajor Tamás, énekes, hamarosan szűknek kezdte találni a punk egyszerű szerkezetét. Arra vágyott, amire az előtte járó példaképei: az URH, VHK, Kontroll, és Bizottság. Akik már többet tudtak kihozni nyolcvanas évek apatikus életérzéséből.
A.E. bizottság – Szerelem
Az A. E. Bizottság első koncertjét 1980. augusztusában adta a Hajógyári Szigeten. A közönség azonban nem igen volt vevő a „zene nélküli zenéjükre”. Műfajon kívüli emberek voltak. Az úgynevezett szakma és a politikai vezetés is kézzel-lábbal tiltakozott ellenük és elhatárolódott tőlük. Végül a Hungaroton gondozásában jelent meg 83-ban egy koncertfelvétel, Kalandra Fel!! címmel. A zenekar mégsem félt soha a műfaji behatárolástól. Úgy jellemzik zenéjüket, mint a színtiszta realizmus randevúja a dadával, ahol a zen-buddhista filozófia felé mutató mélységek blődlibe fordulhatnak.
 Az URH, Kontroll Csoport és az Európa Kiadó is hamar feloszlott, nem érték meg úgymond „egyben” a kilencvenes éveket. Bár olykor-olykor továbbra is koncerteztek. A rövid fennállásuk alatt mégis sikerült óriási hatást gyakorolniuk. Akik a nyolcvanas években születtek, vagyis a mai huszonéves korosztály, az anyatejjel vagy már, mint magzat a méhben szívta magába ezt az életérzést. Elkerülhetetlenül ott van a tudatalattijuk / a tudatalattink legmélyén. Nem hiába enyhült a szocializmus, és dőltek le sorra a falak. Persze a rendszert is meg kell szabadítani, de önmagunk felszabadítása nélkül, ahogy tették ezt például Woodstockban, a hatvanas években, egy teljesen más generáció gyermekei, ahogy próbálkoztak a szabadsággal a nyolcvanas évek fiataljai, ez sehogyan sem lehetséges. Mi nyolcvanasok, már úgymond szabadnak születtünk. És mégsem vagyunk azok.
Emiatt azt hiszem, még azt jegyzem gyorsan, egy fröccsel együtt fel, a Bazilika lépcsőjén ülve, Balaton klub koncertről jövet a Gödörből, hogy vajon hová tűntek a hősök?
|
