|
| | | Paulo Coelho: Tizenegy perc |
|
„Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam.De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.”
Szerző: Veszják A fenti idézetet Paulo Coelho brazil író Tizenegy perc című művében olvashatjuk, amelynek első 2004-es kiadása hatalmas sikert aratott. Coelho 1947-ben született Brazíliában, hétévesen szülei beíratták egy jezsuita iskolába. Állítása szerint ez volt az az időszak, amikor elhatározta, hogy író lesz. Bár szülei más pályát szántak neki, ő mégis már az iskola versenyen is díjat nyert. Szülei ellen való lázadása és akkori kedvenc könyve, Henry Miller Ráktérítő című műve, hippi életmódra csábították. Tanulmányozta az okkultizmust és a mágiát is. Coelho 38 éves volt, amikor kiadta első írását. Könyveiben jelentős szerepet kapnak a vallás, a misztika, a szerelem, az önmagáért való szexualitás, az igazi szerelem mögül megbújó erotika, sorsfordító döntések, a kétségbeesett érzelmek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása.
A Tizenegy perc valós történeten alapuló írás. Egy prostituált mesélte el a történetet, aki ismert egy másikat, aki ismerte azt, akivel megtörtént a történet valójában. A könyv a szerző második legsikeresebb műve az Alkimista mellett. Merész történet, mely egy nőről szól, aki elindul, hogy megvalósítsa álmait, álmai szolgálatában érzelmi és testi küzdelmekkel tele éli le életét. Kanyargó élete vágyakkal, melankóliával, tudásszomjjal teli, reménnyel és áldozattal gazdagítottak Maria 20 éves korában rádöbben, hogy addigi élete semmit sem ér. Szeretne valamit kezdeni az életével, ezért egy brazil kisvárosból felutazik Rió de Janeiróba, hogy változtasson eddigi életén. Egy férfi ajánlatot tesz neki és már repül is Svájcba, ahol először bárban táncol, majd prostituáltként kezd dolgozni, Genf piros lámpás negyedében. Hamar rá kell jönnie, hogy az elképzelt hírnév és gazdagságot nem adják ingyen és hamar az utcán találja magát. Maria szeretné megtalálni az igaz szerelmet, de azzal, hogy a testét bérbe adja, belép egy olyan világba, ami szexuális ébredéshez, majdnem önromboláshoz vezet. Szexuális tapasztalatai, útja során már szinte feladja, hogy megismeri az igaz szerelmet, amikor találkozik egy fiatal festővel, akibe beleszeret. A hossza tervezgetések, pénzkuporgatások és hazavágyódás után döntenie kell.
A könyv fő gondolatait a szex és szexualitást veszik körül, szemléletes leírása miatt sokan erotikus regénynek kiáltották ki. A lány a szex rengeteg formájával találkozik, az egyszerű érzelemmentes aktustól kezdve a szado-mazochizmusig. Az aktusok közben kliensei életén, a körülötte élőkön gondolkodik. Vágyik a szerelemre, de fél is tőle. Sajnos az út, amin elindul, majdnem elviszi egy olyan ponthoz, amikor már majdnem elveszti igazi énjét cserében a szexuális tapasztalatért, tudásért. Talán hogy lágyítsa saját bűnösségét, elhitette magával, hogy csak a büszkeségét veszíti el. Csak tizenegy perc. Csak tizenegy perc megaláztatás, szenvedés és érzelem nélküli együttlét és megválthatja az életét.
Coleho a szex igen kényes témájáról nem durvasággal, távolságtartással beszél, hanem egyszerűen, természetességgel. Az egyes jeleneteket legyen az durva, felkavaró visszahelyezi legtermészetesebb cselekvések sorába. Nagyszerűsége is éppen ebben mutatkozik meg. Olyan szellemi és érzelmi mélységekbe, magasságokba repíti az olvasót, amire nem lehetünk felkészülve. Ez a regény önfelfedezésről és arról szól, hogy az emberi élet hogyan néz szembe a csatáival általában. Szól szabad akartról és választásról. Tizenegy perc, ami megváltoztatja az életünket. Ha megadjuk magunkat neki, a végzet ránk teszi súlyát. Vagy járjunk a másik úton? Melyik a gyümölcsözőbb? Mindenesetre a választás mindig a miénk. Csak ne tizenegy percig tartson.
|
|
|
|