|
|
| | | | | Utas és holdvilág |  szerző: Plecskó Edina |
Képes lehet-e egy ember nosztalgiája bűvkörében elzárkózni saját jelenétől? Megszabadulhat-e felnőttkori hazugságaitól, a társadalmi konvencióktól és börtönbe zárt lelke szárnyra kaphat-e újra erős halálvágya ellenére? Ezekre a kérdésekre keresi Szerb Antal a választ a regényben, amely gazdag cselekményvilága és fantasztikuma mellett erős eszmeiséggel bír. A többrétű műben jelenlévő gondolati sík az érzelmi vonallal egyensúlyban az empatikus olvasót rögtön megnyeri magának.
 A főhős, Mihály auráját egy különös varázs lengi körül, egész életében a realista polgári világtól eltérőt keresett, olyat, ami a megszokott konvenciókon felül áll. A tények zsarnoksága elleni lázadása ifjúsága derekán teljesedett ki, amely elveszett életérzést kutatta tovább életében. Grandiózus vállalkozás ez, amely paradox módon mégis sokszor fonódik egybe a halál aktusához való vonzódással. A régi barátaihoz - Ulpius Tamás és Éva - kötődő szimbólumrendszerek viszik végig a mű cselekményét, a halálvágy részletezését segítendő pedig vallásos és kultúrtörténeti leírások adják a regény értelmi síkját. Az érzelmi és gondolati mező kitűnő összefésülése a regény egyik nagy erénye, hiszen szó sem lehet összeférhetetlenségről, a jelzett síkok ugyanis kitűnően egymásra vannak hangolva.
A mű helyszínéül szolgáló olasz vidékek részletező leírása révén pedig mi is utasként érezhetjük magunkat: Velence, a nászút és az önnön létezés értelmének keresése; Perugia, az Ulpius-ház etikájához való visszatérés és a vallásosság erőteljes kifejeződése; Róma pedig a megoldás, minden történések befejező pontja, ahol a veszendőség-érzés és végzetvárás diszharmóniája meglepő módon oldódik fel. A nagyfokú halál utáni vágyódás a születés és keresztség intézményével ütközik, miként az éppen öngyilkosságra készülő Mihályt keresztelő ünnepségre hívják. Az író az ellentétek párba állításával még inkább érzékeltette a tények súlyát és nem várt fordulatokkal színezte regényét. Hiszen hiába az emberi akarat, senki sem menekülhet sorsa és jelene elől. S Mihály, aki saját halálának illúzióban való megélése után már nem vágyta a múlandóságot, elszántan kezdte el élete új fejezetét, melyben egy társa – a holdvilág – biztosan végig kíséri majd.
Szerb Antal 1937-ben első regényeként jegyezte az Utas és holdvilágot, azonban túlzás nélkül állítható, hogy mestermunkát alkotott. Sikerét igazolja az olvasók megbecsülésén kívül, hogy hat nyelvre lefordították, Horváth Z. Gergely 1974-ben filmre, Galambos Péter 1996-ban színpadi műre, Vajdai Vilmos 2002-ben pedig rádiójátékra adaptálta.
|
|
 |
|
