|
|
| | | | | Dickens 3D-ben |  szerző: Tóth Tamara |
Jogosan felmerülő kérdés, hogyan kapcsolódik egymáshoz a vakság és a Karácsonyi ének legújabb feldolgozása? A válasszal nem is késlekedünk: a több mint másfél évszázada töretlen sikerű mű főhőse, Ebenezer Scrooge is vak. Persze nem fizikailag és nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. A mogorva öregember nem lát semmi mást, csak az egyre gyarapodó vagyonát, és vak mindenre, ami az élet igazán emberi oldala, így a karácsonyt is felesleges időpazarlásnak tartja.
Kiskoromban nagyon szerettem a Miki egér – Dagobert bácsi féle feldolgozást, majd az Isten pénze musical változatot, végül a regény is a kezembe került. Ezeket össze sem lehet hasonlítani a legfrissebb, animált Jim Carrey főszereplésével készült filmmel. A regény 3D-s adaptációja kétségkívül IMAX moziban a legnagyobb élmény, és elsősorban akkor, ha nem tudjuk, hogy az alkotó – Robert Zemeckis – mögött milyen korábbi munkák sorakoznak. (Roger nyúl a pácban, Vissza a jövőbe, Forrest Gump…) A látványvilág annyira előtérbe került a Karácsonyi énekben, hogy a jellemfejlődés és az érzelmek valódi ábrázolása háttérbe szorult. Ezt még úgy-ahogy elviseljük, hiszen időről időre szinte valódi időutazást teszünk a 19. századi London felett, szédülésig beleélve magunkat Scrooge és az aktuális szellem kalandjaiba.
Viszont fel kell rónunk a rendező/forgatókönyvíró/producer úrnak, hogy a főszereplő és a jelen karácsony szellemének karakterén kívül mindenki mást elhanyagolt. Colin Firth animációs figurája inkább karikatúra-szerű, olyan, mint egy agyagbábu, az elmúlt karácsonyt megoldották egy gyertyafejű, fehér lepelbe burkolózott, idegesítően susogó szellemmel, a jövő karácsonyának szelleme pedig maga a kaszás, gyilkos tekintetű lovaival. Igen, nem szabad szó nélkül hagyni a horror elemeket sem, amelyek alkalmazása eltúlzott és sokszor szükségtelen, bár nem kizárt, hogy a csontvázzá aszalódó hullától és a zombi lényektől én sokkal jobban megijedtem, mint a teremben ülő, edzett 10 éven aluliak.
Ha valaki a bemutató környékén, novemberben látta a filmet, akkor karácsonyra valószínűleg pont elfelejti, ha pedig a mostanában, akkor meghozza számára a felületes karácsonyi hangulatot. Igen, pont annyira érint meg bennünket a film, hogy vaknak tettessük magunkat, ha szembetalálkozunk egy kéregető hajléktalannal.
|
|
 |
|
