Ember, állat és isten között
szerző: Tóth Tamara
Tanár és diákok viszonya, apa és fiú kapcsolata, görög és római mitológia keveredése. Mindez egy unalmas amerikai kisváros környezetébe ágyazva. De hol vannak itt az ösztönök? Aztán igen gyorsan rájöttem, hogy Updike A kentaur című regényét teljes egészében átszövik.

Forrás:libri.hu 
Legelőször a félelemmel találkoztam a könyv lapjain, és az életösztönnel (vagy inkább halál?), amikor Kheirón-Caldwellt a diákjai egy nyílvesszővel megsebesítették. A fájdalom észlelése után a tanár első gondolata az volt, lehet, hogy megmérgezték. Valószínűleg már korábban is betegségre gyanakodott, és szinte csalódott, amikor az orvosi vizsgálatok megállapítják, hogy egészséges. Mi más lenne ez, mint halálösztön? Létezik egyáltalán ilyen? Próbáljuk úgy megérteni, hogy bepillantunk Caldwell életébe. Kisvárosi természettan tanár, akit a diákjai semmibe vesznek, az iskola igazgatója lenézi, és állandóan negatív értékeléseket ad róla, egyedüli keresőként folyamatos rettegésben él, hogy mi lesz a családfenntartó szerepével, ha elveszíti az állását? Kisszerűség, nyomorgás, megaláztatás és reménytelenség, ez jellemzi George Caldwell mindennapjait. Az amerikai mikrotársadalom képét folyamatosan átszövi a görög mitológia egy-egy szereplője és története. Néha szinte teljesen egybeolvad a kettős én, Caldwell, a tanár és Kheirón, a kentaur alakja. Vessünk csak egy pillantást az olümposzi istenekre! Mi más lenne az ő életük szervező elemi, mint az ösztönök? Halhatatlanok, tehát semmi mással nem kell foglalkozniuk, mint hogy pillanatnyi szeszélyeiket kielégítsék. Gondoljunk például Zeusz vagy Aphrodité kicsapongó, hűtlen és szenvedélyes szerelmi életére.

John Updike George Caldwellnek mindössze annyi jut ebből, hogy Kheirónként meztelenül látja (vagy csak képzeli) a tornaterem öltözőjében Vera-Vénuszt, aki nem más, mint az autószerelő Hummel-Héphaisztosz felesége. Updike lebilincselő lírai nyelvhasználata mellett hihetetlenül izgalmas, ahogyan az idősíkok, az állati, emberi és isteni szintek összefonódnak. A kentaur félig ember, félig állat, de mégsem halandó ember, de nem is halhatatlan isten. Valahol mindenből egy kicsi, és pont emiatt szenved a főhős, akit kezdetben lehet, hogy megvetünk, és később azonban mégis elfogadunk. Többször szembesülünk a földtörténettel, a természettan tanár évmilliárdokat sűrít néhány napba.


Kheir�n �s AkhilleuszKülönleges szerepe van a regényben Caldwell fiának, a 15 éves Peternek is, aki felnőttet is meghazudtoló bölcsességgel, őszinteséggel beszél az apjáról. Néha szánakozva, néha pedig aggódva figyeli Caldwellt, miközben meg kell birkóznia éledező nemi ösztönével, és bőrbetegsége miatt érzett szégyennel. A folyamatos mitológiai párhuzam apa és fia kapcsolatát is elemeli a földtől, és kozmikus magasságba repíti. Végszóként pedig a jó öreg Freud bácsit említeném, aki réges-régen megmondta, hogy az ösztönök a mitológia titánjaihoz hasonlíthatóak, akiket az alvilágba (tudatalatti) száműztek.