|
|
| | | | | Zeffirelli és Shakespeare |  szerző: Kinga |
Manapság egyre kevesebben értik mi végett olyan híres a Franco Zeffirelli féle Rómeó és Júlia film. Miattuk is vessünk egy közelebbi pillantást e műre, hátha felfedezzük miért ez a legszebb és legsikeresebb Rómeó és Júlia a vásznon?
 A titok talán a részletekben rejlik. A helyszín maga Verona és környéke, a díszletek, a jelmezek híven árasztják a reneszánsz hangulatot. A ruhák mind a legjobb minőségű francia bársonyokból és brokátokból készültek, gondosan ügyelve arra, hogy autentikusak legyenek. Az épületekről árad a kor olasz szellemisége, mely nem is olyan nehéz, tudván azt, hogy a híven megmaradt, régi kastélyokban és a St. Pietro templomban zajlott a forgatás. Ám a belső tereken látszik a sok munka és, hogy nagy hangsúlyt fektettek a fények, díszletek beállítására. Ezen túl Federico Fellini állandó alkotótársa Nino Rota segít még a reneszánsz hangulat megteremtésében. Mint említette abból a shakespeare-i gondolatból indult ki, hogy a muzsika a szerelem tápláléka, így végül nem csak a dráma, hanem a zene középpontja is a szerelem körül forog. A korhűség itt is elsődleges volt, a stílus a hangszerelés mind a reneszánsz "divatot" követi. Talán ennek az odafigyelésnek is köszönhető, hogy a zenéből is klasszikus lett, háromféle szöveget írtak hozzá és rengeteg helyen hallhatta a nagyközönség, még Luciano Pavarotti is énekelte olasz változatát.
A merész rendezői fogás, hogy Shakespeare drámájának hős szerelmeseit, a művel azonos korú színészek alakították, sem veszélyezte ti népszerűségét a filmnek, hiszen Olivia Hussey (Júlia) és Leonard Whiting (Rómeó) teljesen hitelesen alakítottak. Már fel sem merül az emberben, hogy csak 14 évesek. Ám mégsem hagyta teljesen a véletlenre a dolgot a rendező, hiszen egyik szereplő sem volt teljesen amatőr, és a forgatás előtt Zeffirelli római villájában kaptak reneszánsz okítást egy hónapon át. Megtanultak járni, Olivia táncórákat kapott, Leonard pedig lovagló- és vívóleckéket. Shakespeare műve így korhűn, bár nem teljesen dráma hűen elevenedik meg a szemünk előtt. Ugyanis Zeffirelli megkíméli Paris életét. Bár a herceg a temetési jelenetben őt is elbúcsúztatja, imígyen: "...s én, mert tűrtem viszálytok, két atyafit vesztek: így bűnhődünk mind." Kár ezért az apró bakiért. "Ha csak ez lenne." Mondhatják a kritikusok. Aki kicsit szemfüles, vagy fanatikusan megnézi újra, meg újra a filmet észrevehet még olyan hibákat, mint, hogy Tybalt ingén a vérfolt, mikor leszúrják, folyamatosan vándorol. De ne legyünk szőrős szívűek, az olasz rendező Rómeó és Júliája így is elvarázsolja az embert.
|
|
 |
|