|
|
| | | | | Kutyavilág : Ösztönvilág |  szerző: Simon Borbála |
Anger Zsolt a szó szerinti filmszínházból csinált színházat ősszel a Bárkában. A játékos Istenkutyafalu történetét ültette át magyar közegbe, magyar szereplőkkel, életutakkal, még az épület is olyan magyaros. Sikeres lehet-e vajon egy ilyen vállalkozás itthon, Magyarországon?
 A kérdés persze eleve elhibázott. Persze hogy lehet. (Aztán dilemmázhatunk azon, hogy minden bukásra van ítélve, ahogy a darab szereplői is, de ez olyan metafizikai magaslatokba vezetne minket, amiket nem tudunk vagy akarunk megválaszolni.) Valamiért mégsem az.
Nem azért mert más, mint a film, mert magyar közegben van. Tomival és Angelikával, Thomas és Grace helyett. Nem is azért, mert nem jók a színészek (úgy is mint: Blaskó Péter m.v., Dévai Balázs, Szorcsik Kriszta, Varga Anikó, Varjú Olga, Spolarics Andrea, Réti Adrienn, Parti Nóra, Telekes Péter, Margitai Ágnes m.v., Kálid Artúr, Ilyés Róbert, Kardos Róbert, Gados Béla, Fóti Zsófia, Szabó Gábor, Kovács Ádám, Mucsi Zoltán).
Hanem leginkább azért, mert túl sokat akar mondani, túl kevés idő alatt. A Bárka Vívótermében boxringhez hasonlító rendben elhelyezett székein végigülni a két-két és fél órát, várva, hogy a bemutatkozó első etap után, valamerre mozdító cselekmény is legyen, igencsak fáradságos meló befogadói szemszögből. Túl van dimenzionálva az egész, szimbolikával terhelt jelenetek sora került leginkább egymás mellé. Tamás és Angelika szerelmi beteljesülését várjuk végig, de hiába, mert arra valamiért nem kerül sor. A kínzó kérdés pedig, hogy Angelika, a kezdetben nehézkesen befogadott, aztán megtűrt majd kihasznált lány, miért nem menekül el a panelház alagsorából rejtély marad. (Jó, mert ártatlan, mert egyébként gazdag maffiózó családból menekült és morálisan helyt akar állni az életben és egyébként is szereti Tomit. Egyszer pedig majdnem sikerül megszöknie, de a közösség visszarántja.) Ahogy az is, hogy miért csak a beteg lányt alakító Fóti Zsófia marad életben, haláltáncot járva befejezésként. Szükség volt talán haláltáncot járó karakterre is
A kompozíciót átkötő zenékkel tűzdelték tele, így: Kispál és a Borz, Péterfy Bori & LoveBand, Bijou, Odett és a Go Girlz (ha cinikusak akarnánk lenni, akkor a könnyű alternatív popkultúra, az MR2 istállójából „kikerülő” zenekarokat választottak  hatáskeltő mechanizmusként). Mindez túl sok, túl sok.
Úgy látszik nem tartották érdemesnek arra, hogy műsoron maradjon a magyar Dogville. Ennek ellenére fontos momentuma a színházi életnek. Anger Zsolt megmutatta, hogy lehet ilyet is, filmszínházból színházat csinálni. A monumentális mondanivalót pedig muszáj az emberek arcába „tolni”, bárhogyan is. Kutyavilágban élő, gyarló emberek vagyunk, ha morálisan nem megy, hát ösztönösen a dzsungeltörvények uralta eszközökhöz nyúlunk az életben maradáshoz.
|
|
 |
|
